hwg család blogja (Csenge, Zalán, Mamus, hwg)

Pénteken már nem is csodálkoztunk, hogy nem hallottunk panaszt. Regel otthonfelejtettük az alapkelléket, a cumit, mert egyszerűen nem sírt Csenge, és az öltözőben már láttam rajta, hogy majdnem elgondolkodott azon a mondatomon, hogy "sétálj be Marika nénihez".
Csak sikerült az egész, habár kicsit sokáig tartott, de effektíve ment volna ez három rendes 5napos hét alatt, csak ilyen eddig nem nagyon volt. Örülünk, büszkék vagyunk, felszabadultunk, sokkal kisebb így a súly és a lelkiismeret-furdalás-szerű érzés.

No meg hát itt a hó! A kertben fehér a fű, alig győzte a tujákat söpörni, mert természetesen még nem kötöttem össze őket. De jó érzés ez, azért ekkor ennek így kell lennie: csupa fehér minden, hóember, szánkó, ilyesmi. Most meg a család meccsre megy, az első helyezettel fogunk küzdeni.

csúcsfotók a kis zsiványról, aki egyre inkább tud színészkedni, magát tenni-venni. hihetetlen, mennyit változik a kiscsaj. :)

| |

Tegnap este mondtuk, h ma átugrunk Geriékhez. Ma kicsit később értünk haza, mert borért elmentünk a régi központba, oszt az első mondata Csengének nem a szia volt, hanem hogy "Megyünk Geriékhez". Úgyhogy mentünk, Zsombor is ott volt, Somáékhoz is benéztünk. No meg Csincsit is jól megetette a kis zsivány.

Ma a bölcsiben déltől 1ig aludt, és amikor felkelt, felébresztett mindenkit. Persze sírással, fájt neki valamije, ahogy Marika néni mondta. Persze amint felkelt mindenki, abbahagyta. Emellett már nincs rá panasz nyifiből, egész nap elvan. Asszem, Csenge beszoktatása befejeződött. :) Persze még nem eszik rendesen, de az azért tovább tart. Már nincs komoly hiszti, Marika nénihez beszalad, és onnantól nincs sírás. Ha nem lenne a munka kiemelten fárasztó, nagyon nagyon könnyű lenne minden.

Igazi hétfő volt, 4napo hétvége után megint nagyon nehéz falat volt Csengének a bölcsi. Olyannyira, hogy öltöztetésnél kijött a reggeli, Mammát - annak minden igyekezete ellenére - teljesen összehányta (minden ruhára 1 kicsi). Meg a padlót is. Aztán amikor hazamentünk, Mamma átöltözött, akkor magamon is láttam, hogy a fekete nadrágom tele volt a padlóról felfröcsögött hányáscseppekkel. Kefével lejött.
De hát akkor is, ilyen hétfő reggel azért ritkán jut! :)

Végre lejutottunk Szegedre, ahol meglátogattuk Lázárékat. Nagyon vicces volt minden, Lázár órákig tűrte a vendégsereget, meg a tyütyütyüt, meg a döngölést. Meg se mukkant, de persze biztos elfáradt, mert később csak nem aludt el. Csenge persze nem törődött a csávóval, én viszont annál többet, nagyon jót zsiványkodtunk.
Jót szallonáztunk is, meg jó volt látni a 2 gyermek mellett a 2 pocakot is. Jövő nyáron lesz ott nyüzsgés tisztességesen.

| |

Csenge jól megszívta a szoktatás csúszásával, mert így még nem beszokva nem tudott belemelegedni a bölcsibe: még mindig sír keményen reggel, Marika néni sem volt mindig. A 2 3napos hétből az utolsó napon, 31-én dicsérték meg, hogy a legidősebb Dominikkel szó szerint rosszalkodott az ebédlőasztalnál. Viszont ennek mindenki örült, mert ez mindenképpen a feloldódást jelzi. Mondjuk azt is előrevetíti, hogy piszkos egy zsivány lesz a csaj.

Az utolsó két nap már zseniális volt. Már ment a közös játék, olyanok voltak, minta kisangyalok. A kocsiban is rerndesen viselkedtek, Kecsón meg otthon pedig rettenetesen jót mókáztak az ágyon: ugrálás, zuhanás, és sok-sok röhögés. Mi meg néztük, és mi is röhögtünk. Pár nappal ezelőtt még nem gondoltuk volna, de ekkor már úgy gondoltuk, hogy akár már össze is költözhetnénk. :)

| | | | | |

Egyre harmónikusabban élünk együtt immár öten, Mammával dolgozni jártunk, de korán kellett menni a bölcsibe Csengéért. Andiék közben elvoltak. Sokat játszanak együtt a zsiványok, de még azért össze-össze kapnak a játékokon. Csengét keményítjük, Emilt puhítjuk, és nagyon szépen alakul a dolog. Emiatt egyre több dolog nem vált tulajdonost erőszakkal, sokkal inkább az adás és a cserebere dívik.
Kicsit rohanós volt a hét, de itt a hétvége, irány Szeged. Aztán Andiék haza, mert ők is elfáradtak rendesen.

| | |

Ma a gyermekek 3 órás kimenőjét állatkertben lőttük el. Mi is nagyon régen voltunk. Most is sok az átépítés, de nagyon nagy élmény volt így is. A gyermekek számára talán nem is akkora, kevés infót és állatot hallottunk vissza. :) Mire hazaértünk, a kocsiban már mindketten aludtak, pedig 15 perc az út.

Itt is nagyon élvezték a kecskeetetést, de táncolt nekünk az elefánt, közelhajolt a zsiráf, és zsiványkodtak a majmok. A mókus is nagyon mókás volt, meg a sivatagi róka a nagy füleivel. Alapvetően az egyszerűbb állatokat kerestük, de kevés volt belőlük. :)

Egyszóval jó volt, de a gyerekeknek rettenetesen fárasztó. Sajnáltuk, hogy nem láttunk klasszikus macit meg zebrát sem. De majd legközelebb.

| | | |

Csenge és Emil nagyon kiveszi az erőnket. Folyamatosan hurcolásszák és pakolgatják a játékokat. Emil egyébként is egyik-helyről-a-másik-helyre-viszem típus, de Csengével együtt óránként megtöltik a padlót, pedig nem kicsi a placc. No meg a folyamatos zaj, néha 1-1 kisebb perpatvar bizonyos extra játékokért!
Minden tiszteletem a többgyerekeseké. Egyszerűen hihetetlen, milyen energia kell ehhez. Persze a fáradság mellett nagyon jó nézni a jó pillanatokat, amikor egy asztalnál ülnek, amikor egymás mellett játszanak. Mindketten erősen szocializálódnak, percről percre, rájuk is fér egyébként.

| | |

Természetesen kimentünk a Népszigetre, hiszen 23-án nem nagyon lehet ebbe a városba bemeerészkedni. Megnézni a kecskéket egyébként is vicces. A legnagyobb élmény az volt, hogy megfogták egymás kezét, és úgy közelítették meg az objektumot. Nem is lehet ezt leírni. :)
A rossz idő ellenére piszkosul élvezték. Csengének már rutinja van, hiszen sokszor volt már itt. Emilnek kellett 10 perc, de a végére már gazdagon hordta a chips-et a kecskéknek, és rötyögött nagyokat. Nagyon jó kis hely ez, kár, hogy nem csinálnak valamit ide, mert az a kishajókikötő nem nagy durranás.
Lementünk a homokos partra is, ami szintén zseniális lenne, ha megcsinálná valaki, tiszta tengerpart színvonal. Csak hát ilyen időben nem sokat időztünk, ráadásul valahol leszarta Andit meg engem is egy köcsög galamb, ezért inkább hazafelé vettük az irányt. Jó volt az egész, mint mindig.

| | |

Tegnap délután megérkeztek Andiék. Emil nagyon megnőtt, 3 kilóval nehezebb Csengénél, olyan magas is. Eddig egyfolytában pakolnak, zsiványkodnak, harcolnak bizonyos játékokért. Röhögés van, kiabálás, és rohangálás. 1 óra alatt iszonyatos rumli lesz, minden nagyon vicces.
Mondjuk most kicsit bizonytalanok vagyunk, mert a városba nem lehet bemenni. Marad a kissé vizes játszótér vagy a Duna part. Lehet, hogy utóbbi lesz.
két gyerek az nagyon komoly dolog, sokkal viccesebb, mint egy. Mondjuk hárman vagyunk rájuk, ketten nem lennénk elegek. Vagy csak még szokni kell.

| |

Csenge továbbra is beteg volt, azonban csütörtökön mégsem mentünk dokihoz, hogy végre legyen egy 5napos hete. Meg is érte, a takony mellett sikerült az áttörés: csütörtökön már nem sírt, amikor marika néni átvette Mammától Csengét. Pénteken pedig meg lett dicsérve Csenge, hogy végre egész nap úgy viselkedett, mint egy igazi bölcsis.
Úgyhogy lehet ebből valami, habár most megint nem lesz 3 napnál hosszabb hete a bölcsiben...

Na, szeptember 27-én megkezdődött Csenge bölcsibe szoktatása. Azóta sem szokta meg a történetet, nagyon sír, amikor belépünk az öltözőbe. Mivel azóta sem volt 3-nál több nap egyben, ezért nem is nagyon szokhatta meg. 5 nap után beteg lett, azóta is taknyos egy kicsit. Ebben nyilván semmi meglepő nincs.

Kicsit csalódtunk is a bölcsiben, mert nem nagyon erőltetik meg magukat, legalábbis kívülről így tűnik. Cumit adnak neki, és minden otthonról hozott tárgyat a kezébe nyomnak, ölbe veszik, babusgatják. Mindegy, majd meglátjuk, hogyan alakul. Ez a hét az első - egyben októberben már az utolsó -, ami teljes hét lehet, én sokat várok tőle. Attól is, hogy gondolatban átformáltuk a bölcsi fogalmát, és azt mondjuk, hogy a bölcsi az egy játszótér, ami attól sppeciális, hogy egy része fűtött, illetve van hozzá WC meg konyha is. Ez láthatóan jobb színben tünteti fel a bölcsit, de majd kiderül.

Kicsit persze mi is ludasak vagyunk, mert ahogyan a kutyus is látja a félelmet az emberen, úgy Csenge is látja rajtunk ugyanezt. De hát mi már csak ilyen aggódósak vagyunk. Ha ezen túllennénk, akkor minden jobb lenne.

csonka hónap volt ez, mivel volt benne egy török nyaralás, meg apa is volt tréningen, így otthon csak a hónap felét töltöttük. viszont így is komoly fejlemények vannak, pl. Csenge rendszeresen mosogat, meg énekelget is. Egyre jobban keresi a babák társaságát is, egyre komolyabb mondatokat mond. no meg itt a bölcsi. meg a 2 éves szülinap. hogy telik az idő! tessék megnézni ezeket a komoly arcokat, már nagylányról van szó. :)

| |

Az úgy kezdődött, hogy du. 1 körül Csenge kihányt mindent. Aztán olyan hirtelen legyengült, hogy egyből hívtuk a telepített csajt, ő meg intézte a dokit, 5 perc alatt kocsi a szálloda előtt, aztán rendelő. Ott infúziót adtak Csengének, antibiotikummal, mivel gastroentritis-t kapott, azz benyalta a fosatós turistavírust. Nagyon szenvedett a vérvételnél mega csapoberakásnál, utána aludtunk pár órát mindannyian. Igazán utána volt nehéz, mert Csengének nagyon nem lehetett mozogni, de átvészeltük. Érdekes, hogy kartonpapírral merevítették a kezét, hogy ne húzogassa ki a csapot. Trükkös.
6 óra alatt benyelte a zacsit, aztán mentünk vissza. azóta Csenge teljesen jól van, már este is végigzabálta a pakolást. Merthogy hajnal 1-re már jött is a transzfer, ami egyébként hozta az elhagyottnak hitt babakocsi alkatrészt. Csenge végig is aludta az utat. Reméljük, ez volt az utolsó infúzió, legközelebb már csak rávesszük, hogy igyonigyon. Sajna ugyanolyan halálosan viseli a hányást, mint az anyja. Megtanítanám én, de ugye ezt hogy?! :) Aztán meg reggel 7kor már otthon is voltunk, nem éppen frissen.

Mindenesetre elmaradt az előző nap tánccal/ugrálással végződött miniclub, de nem volt meglepő. Kicsit készen volt ez a nap, de hát van ilyen. Nem a legjobb volt ez a nyaralás, de már úgyis sok volt a jóból. Elhatároztuk, hogy legközelebb már nem törökbe jövünk, de ez már a jövő zenéje. Szasz tenger, szasz naplemente, szasz ólinkluzív.

| | | |

Mivel reggel még nem tudtuk, hogy Mehmet ráér-e, így a közeli Konakli-ba mentünk át vásárolni, ez kb. 5 km. Itt veszegettünk dolgokat, elsősorban a nők maguknak papucsokat, Csenge is kapott egy delfines úszócipőt a jövő szezonra. Itt Mehmet-tel lebeszéltük a találkát, aztán ebéd, csendes pihenő. 5kor jött értünk a transzferrel, ami végigkísért egész estig. Először a naplementét néztük meg egy hegyi teraszról, amit én a hegy tetejéről a várból néztem volna, de nem nagyon tudtuk megértetni magunkat, mert kikopott az angolunk. Aztán meg bementünk a városba kajálni, nagyon jó kis török étteremben nagyon jót zabáltunk.
Eközben beszéltünk rengeteg dologról, főleg gyerekről, munkáról, meg arról, hogy a Főnöknek milyen jó, hogy nyugdíjas és semmit nem kell csinálnia. :)
Csenge is nagyon nyitott volt kivételesen, Mehmet-tel és a sofőrünkkel is nagyon sokat incselkedett, viccelődött, igazán jó hangulatú este volt. A kilátás és a kaja is zseniális volt. Persze nyilván Csenge is az étteremben kakált, ott meg mivel nem nagyon van pelenkázó, ezért két széket bevittünk egy autó mögé, szóval szabadtéren tettük tisztába.

| | | |

Mehmet-nek is elmondtuk, hogy jó a szálloda, csak mintha kicsit használt lenne. Ő is egyetértett ezzel, mondta, hogy hát az oroszok, meg ugye mégiscsak több, mint 600 szobás a történet. Meg hát ugye kevés a 7 nap, meg Csengével nagyon fárasztó: folyamatosan mászkál, szalad, medence mellett meg csúszos/lépcsős területeken, folyamatosan ott kell lenni a közelében, főleg este, mert néha bizony butaságokat csinál. Reméljük, hogy a veszélyérzete fél éven belül kifejlődik, és akkor nem kell mögötte rohanni. Meg mindig elkap minket is a hév, annyira jó lehet itt élni, olyan gondtalannak tűnik minden, és ehhez tökéletes a környezet is.

Holnap éjfélkor meg megyünk a reptérre, szóval lájtos nap lesz, szerintem korán lemegyünk a tengerre, aztán délután meg komolyabb csendespihenőt tolunk mindahányan. Pont nem jó ez az egy hét, mire belemelegedtünk, felvettük a ritmust, addig eltelt 4 nap, oszt ugye akkor már túlvagyunk a felén. Úgyhogy legközelebb meg kell próbálnunk valami hosszabbat. Viszont jövőre már kevesebb utalványunk lesz, meg hát ki tudja, lehet, hogy Mammával már a következő gyermeken dolgozunk.
Csengének is nagyon tetszett az egész, nagyon sok gyermekkel ismerkedett meg játszott, az evésén kívül szépen felkészült a bölcsire, ahova ugye szoktatásra kerül hazaérkezésünktől szmítva 24 órán belül. Kicsit talán még hisztis, de hát 2 éves kiscsaj. Viszont annyira jó látni, ahogyan elvan a gyerekekkel, a babákat a babakocsiban nagyon sokáig képes pátyolgatni, és néhány nem-orosz nagylány meg annyira anyásan vitte Csengét sétálni, meg mondták neki a dolgokat külföldiül.

Egyébként nincs is annál viccesebb, mint leírni a nap történéseit az erkélyen, néha hallva a tenger nagy hullámainak csapkodását, miközben a (majdnem-tele)Hold bevilágít mindent.

| | |

Ma megint terveztünk Alanyát, de elfáradtunk a parton. Ugyanis reggel felhők voltak az égen, ami nagyon furcsa itt. Ettől megnőtt a szél, és amikor lementünk a partra, akkor döbbentünk rá, hogy ez milyen jó. A nap 10-re kisütött, mi meg a parton voltunk egész ötig. Na de nagyon komoly hullámok voltak, akár 1 méter magasak is, nagyon élvezetes volt a fürdés a tengerben, nagyon sokszor bementünk, mert tiszta vidámpark volt. Az egész part sikított, ordított, kiabált a vízben, mindenki borult a matracról, meg kapta a maflásokat a hullámtól.
Megteszteltük erősen a csúszdaparkot is, nagyon jó kis csúszdák voltak. Csengével is próbáltuk, egyszer Mamma, aki a csúszda végén eltanyált Csengével, így mindketten merültek. Hiszti. Aztán én is levittem Csengét a gyerekméreten, és habár velem nem merült, ugyanúgy megijedt. De a medencében meg rötyögött, mint egy őrült, nagyon szereti a gyerekeket, de a hirtelen mozgásokat nem nagyon. Megnéztük a játszóteret is, ami nagyon messze volt, és ráadásul már teljesen szétverték a hülye orosz turisták, alig volt ép játék, szerencsére a csúszda az volt. Sosem felejtem el, ahogyan 2006-ban Kemerben az orosz gyerekek este 10kor a játszótér játékaival (pl. műanyag banán és egyéb gyümölcs hintázók) ütötték-verték egymást, a másik haját tépték, és szétrúgtak mindent. Hát ez van.

Aztán este meg magyar gulyás volt az egyik főétel, iszonytatóan jólesett. Vacsi után bár, ott felváltva mindig más ment el keringeni Csengével. Egyfolytában mászkált gyerektők gyerekhez, be a babakocsikba, meg zsiványkodni. Aztán lementünk a partra, ahol a színház is van, és épp elkaptuk a minidisco végét, ahol vagy 30 kisgyerek táncolt a színpadon. Csenge először csak nézte izgulva/feszülten, aztán feltettük a színpadra, ott meg beindult: forgott, szédülten rohangált, ugrált, aztán meg egy nagyobb lányka meg táncoltatta, emelegette is. Őt tudtuk utoljára leemelni a színpadról, annyira teccett neki. Mondta is este, meg reggel is azzal ébredt, hogy „de jót táncoltam”. Szóval megvolt az első igazi táncos parti is.
Egyszóval ez volt nyaralásunk csúcsnapja, egy napban rengeteg élmény volt besűrítve.

| | | | | | | |

Reggel hagytuk Csengét aludni, Nagyika vigyázott rá, amíg aludt, mi meg addig megreggeliztünk. Így spóroltunk egy tutira sikertelen kajálást. Aztán lementünk a partra, és egész délutánig ott voltunk, ott ebédeltünk, Csenge is ott aludt. Jó kis hullámok voltak, de sajna elég sok a kő meg a kavics, így pont a derékmagasságnál nem tudunk stabilan hullámfürdőzni. De nagyon jó volt ott. Abszolút örültünk annak is, hogy Csenge szól, ha pisilnie kell, és nem hajlandó bugyi nélkül, kéri a pelust. Ezt mi jó jelnek vesszük, most már csak a bilit kell megtanulnia, mert az ingerenciát jelzi. Amikor esetleg pisil pelus nélkül, az nagyon nem esik jól neki, sír. Ugye egyszer a szoba ajtajában pisilt a szőnyegre, sírt is rendesen, hiába mondtuk, hogy megesik.

Aztán megint Alanya, de most már majdnem másfél órával korábban el tudtunk indulni a jobb szervezés miatt. A program ugyanaz volt, megegyeztünk, hogy a vásárlásokat le kéne bonyolítani, hogy legközelebb fel tudjunk menni a félsziget tetejére. Csengével már megint hajkurásztunk kutyust, meg üldögélt török gyerekekkel a lépcsőn, meg néztük a kikötőben a kutyákat, hajókat. Most egy cicát is siomgatni akart, nagyon követte, aztán fellépett egy lépcsőre, de miközben nézte a cicát, hátralépett, és durván lezakózott a lépcsőről. Jól megütötte magát, és kapott is a boltos bácsitól egy nyalókát. De ettől eltekintve már nagyon jó volt a városnézés. Hazafelé a sötétben meg kellett néznünk, ahogy 5 cica játszott, bújócskázott, ott is kijöttek a törökök a nagy röhögésre, kacagásra. Hiába no, Csenge ilyen, háromszor csalt ki minden boltost a hangjával. :)

| | | |

Kezdett már problémás lenni ez a csúszás az gyermek miatt. Egész nap folyamatos késésben vagyunk a normál menetrendhez képest, de nem tudunk ezzel mit kezdeni. Már rendszeressé vált, hogy Csengével fent alszom, Mamma meg lent. Én is csak azért, mert nem akarjuk, hogy lejöjjön azon a horror lépcsőn. Felfelé okés, de lefelé életveszély.

Délután végül fél 6 körül tudtunk elindulni, ami nem jó, mert így vacsorára épphogy visszaértünk, mert nem készültünk Alanyában kajálni. Végülis vásárolgattunk, lesétáltunk a kikötőbe, ejtőztünk, majd dolmus-sal vissza a szállodába. Alanya még mindig nagyon hangulatos hely, öröm sétálgatni. Vásárolgatni nem annyira, mert Csenge meglát valamit, az ugye kell. Ha nem kapja meg (márpedig ritkán), akkor meg hiszti. Hát ez van. A törökök meg nem értik, miért ordít a gyermek. :) Csenge itt is barátkozott, mégpedig egy 1-1,5 éves forma kisfiúval, aki megtologatta a babakocsiban, fogta a kezét, egyszóval jó fej volt. Mivel azonban Csenge nem adta könnyen, ezért a kisfiú elkezdte vadul rugdosni, így itt végetért az udvarlási időszak. :) De nem lett senkinek sem komoly baja, vicces volt.

| | | |