Az úgy kezdődött, hogy du. 1 körül Csenge kihányt mindent. Aztán olyan hirtelen legyengült, hogy egyből hívtuk a telepített csajt, ő meg intézte a dokit, 5 perc alatt kocsi a szálloda előtt, aztán rendelő. Ott infúziót adtak Csengének, antibiotikummal, mivel gastroentritis-t kapott, azz benyalta a fosatós turistavírust. Nagyon szenvedett a vérvételnél mega csapoberakásnál, utána aludtunk pár órát mindannyian. Igazán utána volt nehéz, mert Csengének nagyon nem lehetett mozogni, de átvészeltük. Érdekes, hogy kartonpapírral merevítették a kezét, hogy ne húzogassa ki a csapot. Trükkös.
6 óra alatt benyelte a zacsit, aztán mentünk vissza. azóta Csenge teljesen jól van, már este is végigzabálta a pakolást. Merthogy hajnal 1-re már jött is a transzfer, ami egyébként hozta az elhagyottnak hitt babakocsi alkatrészt. Csenge végig is aludta az utat. Reméljük, ez volt az utolsó infúzió, legközelebb már csak rávesszük, hogy igyonigyon. Sajna ugyanolyan halálosan viseli a hányást, mint az anyja. Megtanítanám én, de ugye ezt hogy?! :) Aztán meg reggel 7kor már otthon is voltunk, nem éppen frissen.

Mindenesetre elmaradt az előző nap tánccal/ugrálással végződött miniclub, de nem volt meglepő. Kicsit készen volt ez a nap, de hát van ilyen. Nem a legjobb volt ez a nyaralás, de már úgyis sok volt a jóból. Elhatároztuk, hogy legközelebb már nem törökbe jövünk, de ez már a jövő zenéje. Szasz tenger, szasz naplemente, szasz ólinkluzív.

| | | |