Na, szeptember 27-én megkezdődött Csenge bölcsibe szoktatása. Azóta sem szokta meg a történetet, nagyon sír, amikor belépünk az öltözőbe. Mivel azóta sem volt 3-nál több nap egyben, ezért nem is nagyon szokhatta meg. 5 nap után beteg lett, azóta is taknyos egy kicsit. Ebben nyilván semmi meglepő nincs.
Kicsit csalódtunk is a bölcsiben, mert nem nagyon erőltetik meg magukat, legalábbis kívülről így tűnik. Cumit adnak neki, és minden otthonról hozott tárgyat a kezébe nyomnak, ölbe veszik, babusgatják. Mindegy, majd meglátjuk, hogyan alakul. Ez a hét az első - egyben októberben már az utolsó -, ami teljes hét lehet, én sokat várok tőle. Attól is, hogy gondolatban átformáltuk a bölcsi fogalmát, és azt mondjuk, hogy a bölcsi az egy játszótér, ami attól sppeciális, hogy egy része fűtött, illetve van hozzá WC meg konyha is. Ez láthatóan jobb színben tünteti fel a bölcsit, de majd kiderül.
Kicsit persze mi is ludasak vagyunk, mert ahogyan a kutyus is látja a félelmet az emberen, úgy Csenge is látja rajtunk ugyanezt. De hát mi már csak ilyen aggódósak vagyunk. Ha ezen túllennénk, akkor minden jobb lenne.
