hwg család blogja (Csenge, Zalán, Mamus, hwg)

július 25-től újra bölcsibe jár Csenge. Igazándiból az egy hónapos szünet alatt felnőtt, most már nincs reggeli nyüszögés, hogy nem akar bölcsibe jönni. A legnagyobb gond továbbra is az, hogy nem tudjuk felkelteni 8 előtt, emiatt sokkal később érünk be, és semmi jele nincs annak, hogy javulna a statisztikánk.
Persze megvan a betegség is az első hét végére, valami taknyos vacak jött haza, ami ráadásul Csengénél kitartó, nálam tüdőre mászó, Mammánál meg semmi. :)
Viszont a bölcsi most már sima ügy, és igazán végeszag van, hiszen egy hónapot fognak odajárni még a gyerkök, mindenki ballagni fog. Úgyhogy már a dadusok is meg mi is a végajándékot kell, hogy tervezzük...

ma megint meccs vót, Csenge meg: "Apa, elvarázsollak, hogy ne menj meccsre!". és előkapja a varázspálcáját, és jól megkörözi felettem. Szarul is jáccottam. :)

Mamának meg: "Ha kicsi leszel, akkor ráülhetsz a sámlimra!". Ez zseniális.

mostanában Mamus sokat ügyködik az esküvőn, főleg a meghívón. Mondtam én, hogy túl nagy felhajtás az esküvő.
A bölcsiben meg botrány is volt, mert Nagyika elmondta otthoni kirohanásomat pár szülőek, így a szülői értekezleten a fő téma az volt, hogy mi alapon mondja azt apuka, hogy a gyerekek csúfolják Csengét, és nahát az meg már minden határon túlmegy és rosszul esik, hogy az is felmerült , hogy kivesszük Csengét a bölcsiből.
Persze otthon azt mond az ember, amit akar, de azt nyilván nem a széles nyilvánosságak szánja. Mindenesetre ment az idézgetés, a szavakon való csámcsogás, és a világ egyik legégőbb helyzetével találtam szembe magam. dadogtam, magyarázkodtam, de valszeg már sosem lesz olyan a bölcsi, mint eddig. merrt a dadusok - teljesen jogosan - nem fognak bennem/bennünk bízni már soha többet. De most mit mondjak, azt nem akartam leplezni, hogy igenis szoktam anyázni, ki szoktam engedni a feszkót. Megjegyzem, utána több szülő is jött hozzám panaszkodni a bölcsire, a dadusokra, de nekem semmi gondom nincs. Csak hazamentem egy kurvaszar reggel után, hogy elutazzunk Sopronba, és ki kellett engedni...

Nem tudom, hogy ezzel függ-e össze az, hogy miközben Marika néni azt mondta korábban, h Csenge maradjon, a bölcsivezető néni ma azt mondta, hogy Csenge oviérett, és menjen oviba. Ezzel nem is lenne baj, mert inkább az oviban duplázzon. Ott több a program. :)

az utolsó tv-s esti mese, amit Csenge tol, az a kiscsirke meg a kislabda. nagyon gyermeteg a mese, de vicces, és nagyon alkalmas lenyugodni. viszont érdekes jelenséget tapasztaltunk: a mese végén a kiscsirke mindig lefexik aludni, és ekkor Csenge vadul elkezd sírni.
Jobban megnéztük, és valóban annyira egyszerű az animáció, hogy a kiscsirke alvás közben pont úgy néz ki, mint egy halott csirke. Semmi párna, semmi takaró, így aztán hiába magyarázzuk a kiccsajnak, hogy kiccsirke alszik. 10 percig levegőt alig kapva kérdezgeti, hogy "hol a kiscsirke?", és habár nem mondja ki, de arra gondol, hogy szegény kiscsirke meghalt. Még ha nem is tudja, hogy az mit jelent.
És ez nagyon furcsa dolog. Annyira keservesen sír szegénke. szar is az, amikor az ember szembe kerül a halállal.

merthogy Csenge pár hete nagyon fogékony lett másokra, egyszerűen bárkivel elvan bármennyit. vagy nem volt alkalma eddig, vagy nem vettük észre. De egyre határozottabb, megmondja, mit akar, és nincs mese sem. Szomszédokkal i egyre közvetlenebb, simán megszólít bárkit, és mesélget, kérdezget.
emellett vadul elkezdte visszamondani azokat a dolgokat, amiket mi mondunk neki. eddig is mondta, de most már mint egy diktafon. jó éjszakát neked is, álmodj szépeket. menjél apa egyedül aludni.
no meg azok a "költések", amik jönnek. amikor mondja a versikét vagy énekel, és nem tud 1-1 szót, akkor kipótolja azzal, ami elsőre jön. így alakultak ki a pisztációóóleves, injekciópapír szavak, illetve a "Télapó, baj van, hó a subája..." nóta. Néha könnyesre röhögjük magunkat, annyira vicces dolgok jönnek ki a kiccsaj száján. Egyébként nagyon jó ez az időszak, nagyon jókat zsiványkodunk, táncolunk, beszélgetünk, ugrálunk.
számomra az utóbbi napok legdöbbenetesebb párbeszéde ez volt, miután elmeséltem neki a kis dínó aznapi kalandjait lefekvés előtt, amely nagyon szép véget ért (mama hintát csinált, hintáztak, stb., elfáradtak, aludtak):
- Apa, én nem szeretlek.
[döbbent csend]
- De Csenge, miért?
- Mert nem vagy vicces.

persze mindig én vagyok a viccces, de hát zabálnivaló. :)

Csenge hazahozta, ledöntötte, aztán mi is szépen lassan elkaptuk, és ledöntött minket is. Tartott ez két hétig, 1 hétig csak Csenge volt otthon, egy hétig meg mindannyian. Most inkább kipihentük magunkat, nem ment Csenge sem dolgozóba (doki is ezt javasolta), mert a bölcsiben 10% volt a létszám, 3 féle betegség ment körbe. A mienk az influenza volt, a másik kettő rosszabb volt. Tehát március első fele dögrovás volt.
Pedig Csenge már kezdett sírás nélkül járni bölcsibe, ettől az ő és a mi napunk is jobb lett. mindegy, kitartó munkával visszaállítjuk a rendet.

rengeteget táncoltunk az elmúlt egy hónapban. akkor kezdődött, amikor zenekart próbáltunk keresni, és a demokra Csenge renceresen nyomta. Kedvence Vaya con dios-tól a fent említett nóta, illetve szeressük még Marót Vikit, Péterfy Borit.
azóta minden este kell valami zene, amire táncolunk, ugrálunk, vagy "riszáljuk a popónkat". hihetetlen energia van a kiccsajban, már alig várjuk a nagy lagziszezont, ahol végigtáncolhatjuk az estét.

ez a legviccesebb szófordulata Csengének. Appaa, ne mond már ilyet! Térdenállva szoktunk röhögni, olyanokat hallunk a gyerexájból. Meg már bevett fogalom a "Semmit". mi volt a bölcsiben? mit mondott Marika néni? Semmit. Meg már profi ragzó, és nagyon nehéz elmagyarázni, hogy a cukor miért lesz tárgyraggal cukrot, nem pedig cukort.
Csak türelmetlen még mindig, illetve a konfliktuskezelése sem a legprofibb. de hát majd fejlődünk. ma pl. aszongya, hogy lehalkítom a tévét, és basszus, látom, hogy megy lefelé a hangerő. és ma volt szintén, hogy Csenge reggel megjelent a szobánkban, és a kispárnáját kereste. Elképzelni is nehéz, hogy mi lesz 3 év múlva. Akkor fizikailag sem lesz könnyű. :)

| | |

Csenge január elején már igen kíváncsi volt a kakkára, ezért elkezdtem mondani neki, h megnézheti, ha bilibe kakál majd. Vagy ez hatott, vagy más, de szinte egyik napról a másikra átállt a pelusról a bilire. 15-e körül már a bölcsiben is bugyiban töltötte első szobatiszta napját. De hétvégén már otthon is bugyóban van, és szinte azóta is kikéri magának, ha pelusba kell pisilnie.
nagyon örülünk ennek, és őszintén reméltem, hogy így fog ez az átállás megtörténni, de nem hittem volna. Kecsón voltunk buliban, és idegen helyen is wc-re kellett vele menni, hiába volt rajta pelus. Január végére már önállóan letolja, amit kell, és ráül a bilire. Már csak a törlést kell megtanítani neki. Azért biztos, hogy a bölcsi is számít, ugyanis ott is egyre többen ülnek rá a kiswc-re. Nagyon nagy dolog ez. Igazán büszkék vagyunk.

Marika néni mondta, hogy Csenge valszeg nem lesz ovis szeptembertől, mert túl zsenge ahhoz. Ezért nem javasolja. Ha jobban belegondolunk, valóban célszerűbb lenne, ha szeptemberiként ő a legidősebb az osztályban, nem pedig mesze a legfiatalabb.
De akkor is nagyon fura érzés, hogy még egy évet ki kellene tolnia a bölcsiben. főleg látva Dominikot, aki ugye már 3 éves, és messze a legnagyobb zsivány. :)
vajon mi lesz akkor, amikor iskolába kell menni? most elvesztünk egy évet, vagy nem vesztünk el egy évet?

mivel Csenge decemberben kb. 6-7 napot volt, ezért a januárt gyakorlatilag nulláról kezdtük. Valamiért Marika néni támogatását sem élvezzük már, ez fáj Csengének is, de megértjük, mégha nem is tudjuk pontosan, mi lehet emögött.
Mindenesetre az első két hét az ultrahorror volt, az első heteket idézte az egész októberből. Szerencsére a 21-i hétre minden beállt, de akkor is borzasztó szenvedés volt mindannyiunknak.

Nagyika nem bírta tovább. Aszonta, hogy nem jön többet, amíg nincs normális ágyunk a számára. Ezért eldöntöttük: lecseréljük Szabinától kapott zöld nappali szettünket egy IKEA-s szettre. Kapóra jött a 0% THM akció. És megvettük a világ legkényelmesebb kanapéját, ami eszméletlen nagy, és hihetetlen módon kényelmes. Lett még mellé egy kinyitható ágy is, így Nagyika 2 helyen is tud aludni nyitás nélkül, ill 3 vendég simán el tud aludni ágyon a nappaliban.

A szerelés könnyű volt, leszámítva, hogy az Ektorp huzatja lyukas volt, így azt vissza kelleett cserélnem. A zöld kanapét Gyöngyusz pasijának tesója vitte el, és mákunk volt, mert miközben az ő kocsijukhoz vittük ki a régit, közben jött az új. Igazán jó sokáig rendezgettük, mert tényleg nagyon nagy, de végülis maradt minden a klasszikus felosztásban. Majd egyszer, jövőre talán, veszünk nappali szekrényt is, akkor majd átrendezzük a lakot.

| | |

idén végre a fogépítésről szól már a fáma nálam. 2007 második felében ugye a hibákat pótolta új dokink, akinek az apja Nagyikát gondozta ilyen téren. Csomó fogat betömött, és november végefelé megtörtént a rohadékdrága csontba ültetés. Mivelhogy jobblent már nem volt fog, nem lehetett építeni.
Mindenesetre nekiálltunk a másik oldalnak, ahol meg egy szép nagy felüljáró műtárgy lesz applikálva, szintén egy vagyonért. Gyűjtögetni, és félrerakni kell a lóvét, olyan tételek ezek. Első a baloldali híd januárban, aztán meg jön a jobblenti híd csontbatiplire építve. Úgyhogy idén már tudok majd rágni. 15 év óta újra. Persze nem kis befektetés ez. De az biztos, hogy számomra ez 2008 egyik legnagyobb dolga lesz. Szerencsére, lesz sok nagy dolog még idén...

Szilveeszterre megint visszamentünk Kecsóra, mert úgy tudtuk, h Pesten mindenki megy oltári partiba. Persze roszul gondoltuk, de így legalább tlejesült a tervem, ti. hogy lejussunk Szegedre, és meglátogathassunk annyi embert, amennyit csak tudunk. Ebben totális siker volt, habár kétkedtem, amikor elindultunk Kecsóról, hiszen elkezdett esni a hó, de csak 10 km-ig tartott.
Első állomásunk Lázárék voltak, a tiptop módon berendezett új lakásban, ahol Lázárnak nagyon jó dolga lesz. Lázás növekszik, de ami még jobb, hogy szép nagy szemei lettek, és nagyon zsivány módon figyel. Jókedélyű, és Szilváék megmutatták, hogyan eszik egy igazán jóevő gyerek. Hát, Csenge evéséhez szokva sírtunk. :) A lényeg, hogy mindenki jól van, és nyáron már jókat fogunk rohangálni velük is. :)
Aztán rohantunk át Baliékhoz, ahol ugye pocaktalálkozó volt, Gabi és Judit pihentették pocakjukat ott. De szerencsére ők is tuti jól vannak, habár Gabi pocakja akkora, hogy egyszerűen nem hittem el. Mintha le akarna robanni az anyatestről, pedig még egy hónap. De majd meglássuk, január végi gyerek az csak jó lehet, még ha kicsit fura is. :) Nagyon jó érzés volt pocakokat látni, nyugodt, sugárzó kismamákat. Csók nekik.
Utsó szegedi állomásunk Erzsi volt, akit már ugye kezeltek akkor Hodgkin-kórral, ami egyfajta rák. Ez nagyon durva, de öröm az ürömben, hogy ez a gyógyítható fajta, ráadásul az, amelyiket aránylag kevés mellékhatással lehet kezelni. persze rohadék ritka, és ettől függetlenül én is újragondoltam minden dolgomat, az ilyen dolgok nagyon ütősek tudnak lenni. De Erzsi jól viseli, jól kezeli, az orvosok olyanok, amilyenek, de úgy tűnik, nem lesz semmi durvaság. Persze egy ilyen utat nem szívesen járnék be. Csak reménykedünk, hogy minden jól alakul, és egyébként január során szerencsére ez látszik már.

Jó egészséget és boldog, szerencsés új évet kívánunk mindenkinek!

| | |

Karácsony után mentünk Kécskére a tágabb csasládi körbe. A szokásosnál kicsit mintha kevesebben lettünk volna, és kicsit más is volt, mert a gyerekek már ott is egyre nagyobbak, Ata afgánba megy, Gyuróék meg már lassan a munkával szembesülnek, de legalábbis közel a vége a suliéveknek. Csenge egyébként el is tűnt többször Szisziékkel hosszú időre, annyira jól elvannak a nagylányok vele, hogy hihetetlen.
Egyébiránt ott volt Nóri is, aki egy éveske, járni tanulgat, és összetört Csenge kutyájával egy gömbdíszt - amit Csenge azóta is emleget. Igazándiból nagyon szeretünk ide is jönni, mert télleg vidám. De télleg súlyos, hogy megy az idő.

| | |

Az idei karácsonyunk mintázta a tavalyit, Pesten kezdtünk, Kecsón folytattuk, aztán utána még egy kör. De szokásosan jól éreztük magunkat, főleg, hogy moost bevsárolni sem kellett, mivel szinte mindent megrendeltünk neten. Nagyon sokmindent önállóan megvettünk magunknak jóval karácsony előtt, mondván, hogy jövőre biztos nem lesz ilyen jó. :)

Csenge idén konyhafelszerelést kapott, ami hihetetlen siker volt, nem 2napos játék, hanem egy valóban állandósult elem lett az életében, beleértve a kis edényeket is. Pesten most bevetettünk egy drága műfenyőt, ami határozottan bevált, amellett, hogy hamar megtérül, nem szemetel, mérföldekkel praktikusabb, egyszerűbb, és semmivel sem műbb, mint egy igazi.

Kecsón Csenge bontotta az ajándékok nagy részét, és ismét jó volt együtt ejtőzni mindenkivel, figyelve Csengét, ahogyan örvendezék vala. Nem beszélve arról, hogy hó is volt tisztességesen. Így építettünk hóembert is, ami nagyon aranyos lett. csak a fiatal suhancok éjjel lerúgták szegényt. Hiába, az élet kemény, főleg az egy hóembernek.

| | |

Csenge decemberre már durván beteg lett. A Mikulásra már egy többnapos szünet után mentünk, akkor láz meg hasonlók döntötték le. Ez engem is lezúzott, nekem is kellett 2-3 nap pihenésre. Én nem voltam taknyos, csak ledöntött egy kis láz, de Csenge végigtaknyozta az egész időt. Pontosabban a bölcsi kezdete óta taknyos.

Eztán jött viszont a neheze, visszamentünk a bölcsibe, és 3 nap után ismét beteg lett Csenge, de most már a kemény, hányós-fosós vírust kapta el. Arra értünk haza valamelyik melóból, hogy telehányta a nappalit, a szőnyegnek annyi (csokipuding). Viszont erőlködtünk, hogy most már ne legyen infúzió, mert eddig minden hányásnak az lett a vége (kétszer). Hiszen olyan zsenge, egyből legyengül. Így csináltuk a kevés hideg víz technikát, no meg kúp, és végül reggelre úgy-ahogy rendbe jött. Ezt követően viszont jött a hasmenés, szóval fél kiló zutty. Másfél naponta volt fosli, de akkor a pelus minden oldalán, még felül is jött kifelé a trutyi. Zseniális.

December 15-én a karácsonyi partink volt, zsírszállodában, az InterContinental-ban. De nagyon jó volt végre (újra) a buli, teljesen olyan volt, mint 7-8 éve, piszok jókat dumáltunk, röhögtünk, igazán jólesett. De mikor hazaértünk 4-re, Mamma már nem volt jól, végigokádta az egész délelőttöt. Másnap este jött Nagyika, de ő már egészen jól viselte, pár óra alatt leyomta a vírust. Aztán jöttem én 18-a körül, én meg már nem is hánytam. Viszont már dolgozni nem mentem, nehogy valaki elkapja ezt a borzalmat karácsonyra. Azóta nem is dolgoztam bent, Mamma is csak a szülinapjára ment be ünnepelni. :)

Csengét sem ajánlotta a doki bölcsibe vinni, mondván most ne vigyük be 3-4 napra, mert megint elkap valamit, és most télleg zsenge. Szóval Csenge decemerben volt vagy egy hetet a bölcsiben, tán még annyit sem. De gondolom mások sem nagyon voltak, a 9-i hét elejé fél 10kor Csenge volt a harmadik versenyző a 10-ből. Szóval dögrováson volt a banda. Pedig már télleg nagyon móka volt a bölcsi, ha nem is eszik, de minden más megy, játszik, zsiványkodik, mesélget néha, és tényleg a társakról beszélgetünk mindig. Hogy Dominik mit csinál, meg Fogi (Bogi) mit szokott játszani.

December 6-án, ahogyan kell, megjött a bölcsibe a Mikulás. Ilyenkor mi, szülők is bemehetünk. Mondhatom, rettenet móka volt a pici bölcsiben együtt lenni a kicsiny bandával. És már a várakozás is. No és a Mikulás rettenet jó fej volt, nagyon jókat énekelt (és mi szülők is), és tényleg nem ijedt meg tőle senki. A legidősebb srác, Dominik merészkedett oda először, és amikor előkerült az első narancs meg csoki, na onnantól meg sorbanállás alakult ki.
Szóval kellemesen csalódtam a sztoriban, Csenge sem volt mimóza, és az elkövetkezendő 1 hónapban mindig a "Hull a pelyhes"-t énekli majd, annyira kellemes emlék maradt. És íme a képek a csokit majszoló csemetékről... :)

| | |

hát, változott rengetegete a kiccsaj. megtanulta egy csomó ruháját levenni, a nagy bölcsis önállóság hatása. azóta működik a fürcsiben a pincérhívó rencer, sajtot, kolbászt lehet rendelni. :) egyre kényesebb is lett arra, hogy mit vesz fel, de még egyelőre inkább izgi minden (lásd gumicsizma). igazán a hónap a bölcsi megszokásáról szólt, és valóban fordulópont volta hónap e tekintetben, gyakorlatilag mumusból egy érdekes világgá vált, ahol érdekes dadusok és még érdekesebb gyerkök vannak.

Hozzátartozik persze ehhez az is, hogy a takony az folyt egész hónapban, de emiatt még menni kell. :) no meg ne feledjük, hogy nyúlt egy kicsit a gyermek, így az ajtók folyamatosan kinyílnak, becsukódnak, becsapódnak...

| | |

Végre Rasiékhoz is eljutottunk 2 betegség között. Megnéztük a legcsöppebb pici lányt, Emesét, aki még nagyonnagyon picike. Enyhe képet is kaphattunk újra abból, milyen is egy csöpp pici gyermek, aki még nem nagyon tudja elmondani, mi a helyzet.
Nagyon sokat foghattuk, és én nem is nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Fura, de 2 év alatt teljesen elszoktam attól, hogyan kell fogni meg kezelni egy ennyire csöppet.
Emese egyébként nagyon "felnőtt" vonásokkal rendelkezik, biztosan nagy arc lesz, mint az anyja, hehe. :) Habár igencsask csendeske volt, de azért bizony felvillantak azok a régi napok, amikor még Csenge is olyan pici volt, hogy alig mertem megfogni. Az álla tuti Rasi. :) Most már tudom azt is, hogy a következő bő 1 hónapban totál beteg voltunk, szóval 2008-ban újra megnézzük, mennyit nőtt...
Csenge meg Ferkó tökre elvannak, egy időre el is vonultak a gyerexobába. :)

| | |