Kezdett már problémás lenni ez a csúszás az gyermek miatt. Egész nap folyamatos késésben vagyunk a normál menetrendhez képest, de nem tudunk ezzel mit kezdeni. Már rendszeressé vált, hogy Csengével fent alszom, Mamma meg lent. Én is csak azért, mert nem akarjuk, hogy lejöjjön azon a horror lépcsőn. Felfelé okés, de lefelé életveszély.
Délután végül fél 6 körül tudtunk elindulni, ami nem jó, mert így vacsorára épphogy visszaértünk, mert nem készültünk Alanyában kajálni. Végülis vásárolgattunk, lesétáltunk a kikötőbe, ejtőztünk, majd dolmus-sal vissza a szállodába. Alanya még mindig nagyon hangulatos hely, öröm sétálgatni. Vásárolgatni nem annyira, mert Csenge meglát valamit, az ugye kell. Ha nem kapja meg (márpedig ritkán), akkor meg hiszti. Hát ez van. A törökök meg nem értik, miért ordít a gyermek. :) Csenge itt is barátkozott, mégpedig egy 1-1,5 éves forma kisfiúval, aki megtologatta a babakocsiban, fogta a kezét, egyszóval jó fej volt. Mivel azonban Csenge nem adta könnyen, ezért a kisfiú elkezdte vadul rugdosni, így itt végetért az udvarlási időszak. :) De nem lett senkinek sem komoly baja, vicces volt.
|
|
|
