merthogy Csenge pár hete nagyon fogékony lett másokra, egyszerűen bárkivel elvan bármennyit. vagy nem volt alkalma eddig, vagy nem vettük észre. De egyre határozottabb, megmondja, mit akar, és nincs mese sem. Szomszédokkal i egyre közvetlenebb, simán megszólít bárkit, és mesélget, kérdezget.
emellett vadul elkezdte visszamondani azokat a dolgokat, amiket mi mondunk neki. eddig is mondta, de most már mint egy diktafon. jó éjszakát neked is, álmodj szépeket. menjél apa egyedül aludni.
no meg azok a "költések", amik jönnek. amikor mondja a versikét vagy énekel, és nem tud 1-1 szót, akkor kipótolja azzal, ami elsőre jön. így alakultak ki a pisztációóóleves, injekciópapír szavak, illetve a "Télapó, baj van, hó a subája..." nóta. Néha könnyesre röhögjük magunkat, annyira vicces dolgok jönnek ki a kiccsaj száján. Egyébként nagyon jó ez az időszak, nagyon jókat zsiványkodunk, táncolunk, beszélgetünk, ugrálunk.
számomra az utóbbi napok legdöbbenetesebb párbeszéde ez volt, miután elmeséltem neki a kis dínó aznapi kalandjait lefekvés előtt, amely nagyon szép véget ért (mama hintát csinált, hintáztak, stb., elfáradtak, aludtak):
- Apa, én nem szeretlek.
[döbbent csend]
- De Csenge, miért?
- Mert nem vagy vicces.
persze mindig én vagyok a viccces, de hát zabálnivaló. :)
