hwg család blogja (Csenge, Zalán, Mamus, hwg)

azé fontos mérföldkő, mert Csenge haja eddig nem volt vágva. Na jó, Mamma egyszer már levágta, de azt ő is elfelejtené, Csengével meg nem is emléxünk arra. :)

Szóval elmentünk fodrászhoz szombat délután, a fodrász (Heni - egyébként oda jár az egész család, csak a macska nem) rutinosan zárás utánra hívott minket. Aztán mindannyian meglepődtünk, hogy Csenge mukk nélkül, maximális együttműködéssel végigtolta. Szerintem piszkosul teccett neki a tükör, meg a sok kép, meg ugye eleve imádja, ha simogatják, óvatosan fésülik. És nem dőlt be a rémsztoriknak sem, amik nem urbanlegend-ek, hanem elsőkezű tapasztalatok voltak (csúcs a fejjel lefelé lógatott gyerek).

Azon vita ment, mekkora legyen a haja, én alig vállig érőt mondtam, mondván, ha nem jön be, megnöveszthető, de ha sokkal jobb lesz, akkor még fokozható - majd nyár előtt, ha meleg lesz. És nagyon bejött, egyszerűen tüneményes így is. Mondjuk én tudtam, hogy az lesz, sztem rövidebb hajjal is az lenne. De megnézzük, milyen a visszhang. Mummatz kicsit pityergett, hogy jaj, a seggig érő haj, de ugye már messze nem volt praktikus.

Szóval itt büszke voltam, csajra is, meg sztem a döntés is jó volt. Apró örömök.

mentünk a jáccótérre a hétvégén, oszt Mamma is jött. Ez így móka. Hinta, minden. Még fehér vadászgörény is jött a jáccótérre, vicces is volt. A homokozós nagymászókán is meg a kicsin is Csenge mindent megmász (Kutyussal). Aztán a homokozós hintát is kipróbáltuk, vesztünkre. Ugyanis Csenge pufajkája csúszik, így amikor a kelleténél jobban meglöktem, hátramenetben hinta popó alól ki, Csenge meg mint a megzavarodott verébke, hátrafelé repült, aztán hasra érkezett.

Szája csupa homok, enyhe ordítás. De elmentünk a kúthoz, ahol jól kiöblítette a száját. Oszt visszamentünk kutyázni, meg homokozni. De a másik homokozóba. De muszáj leírni, mert nagy, igazán nagy repülés volt. :)

Máskor mindig úgy volt, hogy kapaszkodott rendesen, és úgy ment tovább, hogy két keze a láncot fogja, ő meg lóg. De hát most már lazább lett a kiccsaj...

már nem számoljuk az uh vizsgálatokat, innentől asszem felesleges. na de megint voltunk Kecsón a szokásos klasszikus tv-nézésen, ahol a szokásos monitor, no meg a szokásos bujkálás, fülvakarás, telehólyag. A gyerek állítólag tökéletes, és 10 cm, semmi olyan jel, ami arra utalna, hogy baj lenne (meglepő fordulat - a szerk.).  

Ettől függetlenül kardiológiai uh (ha egyáltalán létezik ien) április 1-én (!). 2-án újra ott, 3-án fogorvos megint, de erről később.

Szóval konklúzió nincs, minimális para van, de nem gondolunk erre. Mamma egyre jobban, vadul elkezdett enni, de sajnos mosogatni még nem viszi rá a kismammalélek. :) mindenesetre 23-án egy csodálatos lomtalanítással mexabadulunk a már igen kevés haszontalan holmitól, ami kiváló indító egy fészekrakásnak.

Megjegyzem, hogy a padlás nagyon bevált Csengével, szívesen jön velem, fent tud bicajozni, motorozni, kilátó is van. Megegyztünk, hogy cicát is festünk majd a falra. Merthogy válság ide vagy oda, befejezzük.

miközben szinte az összes hazánkban működő alapkezelő vezetője elküldte a kormányt lemondásba, már teljesen készen vagyok lelkileg. nagyon megterhelő ez, nehezen tudom a csasládot erről leválasztani. sajnos ez már túlesett azon, hogy majd lesz valahogy. nem lesz ez sehogy, bazmeg. vége.

eközben Csenge nagyon vicces, mert mostanság rengeteg puszit kapok. eddig se keveset, de most csak úgy is, a homlokomra, fülemre, orromra. reggel vicces, amikor oviba megyünk, búcsúzáskor rituálé van, 3 puszi a két orcámra meg a számra. lefekvés előtt ezen felül az orromra, néha a homlokomra is kapok. oviban még integetés is van, "szijaapa".

Egyébként az ovi már megint nagyon jó hetek óta. Nemtudom, hogy Zolika kiíratása, vagy más, de sokkal felszabadultabb Csenge, sokat mesél. Habár még mindig szokott az óvónéni ölében és közelében tartózkodni, de már egyre több mindenben benne van, sokmindent ki tudunk belőle szedni, hogy mit evett, mi történt.

És egyre kevesebbet kamuzik. :) Ugye mindig sokat kérdezünk, és ebben szokott lenni kontrol-kérdés is. Na azokra mivel bármit tud válaaszolni, ezért mindig kétkedéssel hallgattuk a sztorikat. Mára ez már eltűnt, sőt. Ez szerintem nagyon fontos lépcső. gondolom, ha kitalál dolgokat, vagy kamuzik, akkor valamit szégyell, titkol, vagy nem ért. Na ha ezek fogynak, akkor az jó.

megtudtuk ilyen mélyanalízis során (hwg bharat), hogy azért nem mer sokszor pisilni az oviban, mert fél, hogy kipisil a wc-ülőke alatt. ugye, ha nem ül hátra kellően. emellett azt is megtudtuk, hogy sokszor elütötték (igen!) az udvaron. no meg a kiscsávók a fütyijüket szokták mutogatni (!?) a mosdóban. szóval jönnek a szexuális és fizikai sérelmek.

Fontos lesz ezeket "kezelni", mert én is hasonlóan visszahúzódó, érzékeny vagyok, és bizony az oviból csak komoly szenvedések és megaláztatások maradtak meg. pl. uszodában ugye lenyomják a gyermek fejét, és ha becsinál, az világraszóló megaláztatás stb. Mindent megpróbálunk elkövetni, hogy Csengének ne legyen ilyen. Magunkból kiindulva talán már maga a kibeszélés is sokat számít, nekem anno ezek kimaradtak teljesen, egészen 14 éves koromig kb. Akkó meg má ugye nagyjából mindegy.

újra felerősödött bennem - és egyre inkább másban is - az, hogy nem bírjuk nézni azt, ahogyan az ország összeomlik. egyre gyorsuló mozgással, és egyre biztosabban. hogy ez a mocsadék kormány immáron nem a mi életünket nehezíti meg, hanem már a gyermekeink jövőjénél tart. kiárusítja, eladja, előre elkölti. 

nem értem, hogyan lehet az, hogy mindenki, a társadalom nagy része ugyanazt gondolja, és mégis lehetséges ez ellen menni. illetve tudom, hogy miért lehet ez. azért, mert aki nem akar változást, azok is nagyon sokan vannak. ők azok, akik nem dolgoznak, avagy nem akarnak dolgozni. ők azok, akiknek havonta megy az utalás az államtól. nekik nem érdekük semmi változás, nekik ez így jó. de tudjuk mindannyian, hogy ennek így, ebben a formában vége. vagy államcsőddel, vagy a választással. de vége. 

ajánlott szakirodalmak mostanság éppen, amik a legjobban megmutatják, mizu: 

Az Aegon Alapkezelő vezetőjének helyzetértékelője

Orbán Viktor évértékelője 2009 (20. perctől)

no meg itten az, hogy már a gyerekeink jövőjét is eljáccotta Feri és guru-csapata: Meredeken nőhet az államadósság

Csenge csütörtöktől újra oviba ment. Kicsit aggódtunk, a betegség miatt, de nem kellett. Délután annyira pörög még otthon is estig, hogy elmondható: rettenetesen hiányzott már az ovi. Igaz, hogy csüt reggel heten (!!!) voltak a 20 feletti elemszámból, de hát járvány van.

Egyre többet mesél, így most már sok aggodalmunk elúszott. Az ovival az egyetlen baj talán az infrastruktúra és a programok hiánya, de biztos sokat fog fejlődni, Újpesten elkezdték az ovikat rendbetenni. Hajráf.

tök egyszerű. légy terhes, és előbb-utóbb valamelyik csodaorvos megoldja pár mondattal.

már a múltkor is ez volt, Csengével. Hogy milyen rosszul fejlődik a pocakban, milyen kicsi lesz, nézzük má meg az agyának az oxigén-ellátását. Hú. De dúrva. 50 cm, 3,25 kg. Két héttel hamarabb. Ez bazmeg deviancia.

Na most ugye második felvonás. Újpesti Szülőotthon over, SZTK-ban meg orvos paréj telefonban ("jöhet ide, de úgyis átküldjük a MÁV Kórház-ba". miért is?). Nem baaj, megyünk MÁV-ba, legalább időpontot lehet kérni, szuper dolog, weboldal, minden. Mamma egyedül elmegy, mert Csenge beteg ugye, mi meg nem kísérjük el, hiszen kismamák közé csak nem megyünk. Na, Mamma sírva hív utána, h bárcsak nem ment volna el, hogy jaj, vastag a nyakiredő. Én mondtam, h vigyázzunk, ez ugyanolyan para, mint a múltkor. A rendszer akkor életképes, ha mesterségesen kamuvizsgálatokat generálnak, ekkor ugye mindenki 3szor annyit tölt a rencerben, ergo a rencer elengedhetetlenebb lesz, fontossá válik. Szóval nyugi. Visszahívták csütörtökre is, ugyanoda. Gyanúúús.

Elmentünk, remegve, összetörve, felkészülve mindenre. Vártunk 3,5 órát (!!!!!!!!), mire bekerültünk. Doki rendes, gép szar, szidja, aztán ugyanazt méri, mint tegnap a másik. Ugye az opciók, amiket már tudtunk pontosan: szúrás pocakba (1% vetélési esély, 100%-os infó), genetikai vizsgálat vérből és uh-val (0 vetélési esély, 85%-os infó, kb. 30 eFt egy burzsujklinikán). Ráadásul véletlenül a doki is pont ebben a genetikai intézetben praktizál, amit kinéztünk neten. Hö. Könyörgés, vastag pénztárca ütögetése a telefon mikrofonjához, tehát másnap Budán kezdünk.

Odamegyünk, nincs időpontunk, de majd besúvasztanak. Kulturált, erősen, gyereknek játéksarok, felnőttnek Esküvő magazin meg plazmatévé. Tök keveset várunk, Mammát vérvételre hívják. Utána sem várunk sokat, mehetünk uh vizsgálatra. Nekem óriás plazmatévén mutatják, kényelmes fotelben. Közröhej. Mérési eredmény még rosszabb (2,5-2,7). Szupi. Viszont orrcsont megvan, combcsont szép hosszú. Kimegyünk (a dvd-vel meg a nyomtatott fotókkal, amiket a kezünkbe nyomnak), várogatunk. Itt ugye megvan a vérvizsgálati eredmény 1 óra alatt. Vad. 1 óra alatt. Nem egy hét. Meg három. Megvárható, csókolom.

Aztán szólítanak. Remegünk, durván. De az eredmény nagyon jó: 1:1700-hoz az esély a Down kórra. Ez nagyon kicsi. Ezáltal ugye nincs szúrka, mert nagyobb lenne az esélye, hogy egészséges gyerek megy el, mint hogy beteg az gyermek. Így most még izgulhatunk pár hétig, hiszen az AFP vizsgálat meg egy "kárdiológiái" ultrahang vizsgálat lesz a tuti, ergo a 18-20. hétig még simán hetente egy negyedévet fogunk öregedni.

Viszont többet rendelőbe nem megyünk ilyen állapotban. Egy ilyen helyen 5-10 eFt egy komolyabb vizsgálat, és vér tekintetében az eredmény megvan egy óra vagy 1-2 nap alatt. Ráadásul vannak szuper ákciók, egyetfizet-kettőtkap jelleggel. :)

http://www.gendiagnosztika.hu/

Valamikor egy hete volt, hogy elmentem a Visegrádi-ba, de az pont olyan volt, mint régebben, felújított, de azért, na. De nem rossz. A röntgenre szokás szerint bő fél órát várni kellett, de ezen kívül gyors. Onnan küldtek át a Béke téri rendelőbe, a másik 13. kerületibe. Na az régen durván igénytelen volt, hétemeletes panel.

De most már az fura volt, hogy időpont. Bemegyek, fotocella, 2 recepciós. Előttem egy nő egy nappal később jött az időpontjára, nembaj, mongya a receppció, adok új időpontot. És adott. Ott helyben, számítógépen, nem kellett Marikával egyezkedni. Először napot pontossított, aztán órát, piszok udvariasan. Na. Mivanitt, gondolom.

én jövök, mondom mizu, ja, de írjuk át a címemet, mert a rencer tévedésből még 13. kerületinek tart (ezért lehetek itt, hehe). Átírja, majd megköszöni, hogy pontosan érkeztem az időpontra. Mivan? Egy átlagmagyar errer bepipulna, de aki ismeri a CRM rendszer és az ügyfélközpontú vállalat fogalmát (és hasonlókat), az ledöbben. Mint én. Ja, és sorszámot nyomtat, mondván, azzal fognak szólítani. Ezt pont beszéltük Mammával a MÁv Kórházban a 3,5 órás várakozásunk alatt, hogy ez lenne az ideális: amikor vki bejelentkezik, kapjon sorszámot, meg időbecslést az alapján, h hányan vannak előtte.

Felmegyek a 3 új lift egyikén, totál felújított minden. Valóban, az ajtók felett kvarckijelző, ami zenél, ha sorszámot hív. Ablakon üzenet, hogy légkondi van, illetve portól szűrt levegőt fújnak be, ezért ne nyitogasuk az ablakot. Bent kibaszott király ulrtahang gép, a doki meg az assziszt gyanúsan udvarias, készséges.

Szerintem ilyen lehet egy ámerikai vagy egy jó nyugat-európai rendelő. Komolyan, ezért én simán fizetnék. Egy órát megspóroltak nekem, és valóban úgy éreztem magam, mint egy ügyfél. Nem pedig egy agyonalázott, ezerből-egy beteg rongynak. Döbbenet. És nem rosszabb, mint az istenhegyi cucc, ahol ugye perkálni kell az ezreseket. Egy a baj ezzel: ezután nem megy el az ember vissza az sztk-ba. :(

Na, a nyomorékságomhoz, illetve Mummacc reppelős állapotához szupermód beütött egy jó kis influenza. Először Csenge lett rosszul kedd este, lázzal. Szerda ovi off, Mamma maradt otthon. Én még bementem melózni, de 5kor már a testem hőemelkedéssel, a torkom enyhe fájdalommal jelezte, hogy vége.

Mindezt úgy, hogy eleve menni akartunk Kecsóra, mondván, h elvonulunk a flú elől, én meg ugye leugrok Kalocsára, térdet vizsgáltatni. Utóbbi így aztán over, hiszen lázasan nem ülünk autóba, főleg nem a sofőr helyére. Én csodálatosan néztem ki, enyhén lázasan, félig nyomorékon, Mamma reppelős, ergo fexik egész nap, Csenge szintúgy lázasan, egy kis Nurofenre reagál párórás aktivitással, aztán ő is dől. Miután végigszenvedtük a 4 napot, és sikeresen lefertőztük Krisztót, hazamentünk, elmentünk dokihoz. Csengének egy homeopátiát írtak fel, nekem meg antibiot. Szart se ért, de még az egész következő hetet betegszabin töltöttem, miközben a csajok már csütörtökön rendben voltak. Én se voltam rosszul, csak az a rengeteg takony, azzal mégsem lehet 2napos tréningre menni.

De volt így is elfoglaltságunk. És én is homeora váltottam, úgyhogy most rámegyünk a szövődményekre, mer állítólag ez a flú ebben erős.

kétszer Magdi néni hozta el Csengét az oviból, Mesivel együtt. Így kétszer Mammával mentünk haza melóból, ami elég fura volt, de nagyon jó érzés. Ráadásul Csenge piszkosul élvezte az egészet, sokat mesél, és vrja, hogy mikor mehet érte Magdi néni.

Azt még nem tudjuk, hogy mivel viszonozzuk ezt. De megoldjuk.

két dögrovás között, 02.19-én mentünk el a 2. uh vizsgálatra. Itt is nagyon vicces volt a mozizás, hiszen megint piszkoskodott a gyermek, rakosgatta a kezit, vakarta a fülit. Egyszóval megint produkálta magát, no meg nagyon szépen nézett ki. Itt is rendben volt minden.

Illetve alulról nézve a doki aszonta, hogy erősen fiúra tippel. No nem biztos, ezt csak ő így tippeli. Nyomtatott is egyet ebből a nézetből (3 kép került a kezünkbe, ami ritka nagyon), küldte Nagypapainak, üzentet neki, hgoy intézze el, h nem legyen katona. :)

Úgyhogy annak ellneére, hogy fejlődő influenzánk volt, nagyon boldogok voltunk. Még egy pár napig legalábbis...

kezdődött az üzleti liga utolsó meccsén, ahol is minimális félrelépés (boka) kivédése nyomán valszeg annyira meggörnyedtem, hogy csöpp becsípődés keletkezett a derekamnál. Ez csak másnapra, keddre volt gázos.

Aztán a következő meccsen, szombat reggel egy ukrán dinoszaurusz esett rám oldalról, miután Lukival megbirkóztak. Csakhogy a térdem így oldalirányban befelé koccolta a földet, és annyira fájt, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Ordítottam. Aztán meg dühöngtem, hogy visszajöttem 4 hónap pihi után, másfél hónap játék, oszt megint kampó.

A következő napokban igen nyomorék voltam, sem ülni, sem feküdni nem tudtam, menni meg végképp nem. Kedden csontkovácshoz mentem, aki nagyon szépen rendbetette a térdem (ezen le is döbbentem), és a hátamat is kigörcsölte, nyomkodással meg tűvel (!). Csütörtökre bejelentkeztem Kalocsára, de ez már a másik sztori. Röntgenre is elmentem a Visegrádiba, ott meg törést nem, viszont porckopás jeleit kimutatták. Hurrá.

Egyszóval hwg papa megöregedett, a kasztni már nem bírja a strapát. Mongyuk kemény volt a január-február, két liga, edzéssel, szinte végig nyerés. Megvolt az ára. Rehab hetek jönnek.

miután már a karácsonyfán is szerepelt az a bizonyos teszt (mint ajándék), így nagy várakozással tekintettünk az első uh vizsgálatra, Kecsón, természetesen. Miután kivártuk a kivárhatatlan sort, és Mamma túlesett azon, amin ilyenkor túl kell, bemehettem mozizni.

Hát mi is meglepődtünk. Nemcsak a fíling volt újra móka, hanem a doki is nagy érdeklődést mutatott a kis zsivány iránt, aki minimális kora ellenére zseniálisan jól láccott, sőt, kapálózott és mocorgott. Pedig alig volt pár centi! Egyszóval ez rettenet vicces volt. Az meg jó, hogy minden rendben találtatott, ami ilyenkor annak szokott. Menjünk tovább, hajrá mi!

31-én Andiék sajnos hazamentek. Így délután annyira üre lett a ház, hogy amikor megtudtuk, h Nagyika kicsit beteg lett, és hogy emiatt otthon maradnak, beültünk a kocsiba, és usgyi. Először Krisztóékhoz mentünk a mini házibuliba, ott voltunk 9-ig. Aztán meg a harmadikon zsiványkodtunk, később a tűzijátékot is néztük sokáig.
Másnap Tündikééknél ebédeltünk, mert ott sok kaja volt, aztán irány vissza Újpest, ahol végre jött a 3 napos nihili pihenés, a semmittevések semmittevése. Ez az egész ünnep annyira jól sikerült egyébként, hogy 2-3 nap kellett ahhoz, hogy újra tudjak dolgozni, gondolkozni. :)

Hát, így a végére valami kicseszett egy évnek sikeredett 2008. A válság érint minket is, habár inkább az, hogy a nyári lagzi után novemberben a tetőt újítottuk fel kicsit. Mindkettő kivett annyit a költségvetésünkből, hogy évvégére rendesen legatyásodtunk. A legvégére már igencsak nagyon. De igazán ezzel még nem is lenne nagy baj.

A baj az országgal van. Azzal, hogy az ország kurvára tönkremegy, és baromságokat döntenek az állítólag megválasztott barmok odafent. Látjuk és érezzük, hogy nem lesz jobb jövőre sem. Sőt, olyan seb ég be mindenkibe, ami örökre visszanyomja az országot. Fizetünk nyugdíjasnak, munkanélkülinek, állami cégekbe pumpáljuk a lóvét, miközben az egészet eltartó aktív rétegről mindenki elfeledkezik. De már leírni is lusta vagyok. Az egész nagyon szar már évek óta, és minél jobban megértem, annál elkeserítőbb a kép. Egyszerűen jövőképem nincs (az országról). Ha belegondolok, hogy mi lesz a jó forgatókönyv, na az nem lesz jobb, mint bármikor eddig. Max biztos lesz a munkánk.

Igazán már kezd eldurranni az agyam emiatt. Az anyagi gondok nekem lételemeim, anno egy özvegyi nyugdíjból tartottam fent otthon a háztartást 16-17 évesen. De amit látunk, olvasunk, hallunk, ez sok. Kezdek megzakkanni ennek a súlya alatt. Talán jövőre jobb lesz a tekintetben, hogy a magyar munkahelyek év végére újra stabilak lesznek. De addig kínszenvedés lesz az egész.

Igazán a család miatt nehéz ez, hiszen nem lehet függetleníteni őket sem ettől. Hiszen ők is szenvedő alanyok. Nehéz lesz, de újra vissza kell fordulni a család felé jobban, mert ami kint van az országban, az utcán, az sajnos súlyos. Nem is lennék én ennyire kiakadva, ha a súlyosság nem fordul be a kertünkbe. De bejött, beírta magát az életünkbe, és így most már ő is beállt a démonaim sorába. 2009-ben meg fogok ezzel (is) küzdeni. Már sokat lenyomtam.

2008-ban elvesztettem a türelmemet, a toleranciámat. Aki ismer rendesen, az tuggya, hogy ez nem kis baj(ra utal).

28-án aztán Kecsón gyors látogatás, majd irány Újpest. Persze Kecsó nem sikerült jól, mert Emil hisztizett, oszt asztalnál elhajította a villát. De mivel Csenge mellett repült el nem sokkal, és Andi nem ütött, ezért én reflexből toltam egy kézrepacsit. Amin aztán Andi kiakadt, kvázi egész nap veszekedtünk. Szerintem mindkettőnknek igaza volt, de ez van.

Szóval itt aztán már hiába minden, Andi mindent cseszegetésnek vett, pedig nem. Viszont a gyerkök nagyon jól elvoltak. Esténként hihetetlen zsiványkodás, sikongatás volt. Volt itt aztán minden, olyan eleven volt a ház, hogy csak na. Piszok jókat ebédeltünk, gyerkök a kis asztalnál, természetesen ott lent volt az ebéd középpontja. Volt aztán ugrálóvár is, megint idejött Újpestre is, de most nem volt akkora durranás.

Effektíve beteg volt a 2 gyerök is (takony), én meg nagyon eldőltem 30-án. 8-kor feküdtem, 8-kor keltem. De 31-re már Andi előirányozta, hogy mennek, de így utólag már kellett, mert mindannyian elfáradtunk az ünnepek alatt. Pihenésről szó sem volt, de igazán nem is azt vártuk. Szerintem a gyerköknek rettenetesen jó volt ez a 7-8 nap, nagyon összerázódtak. Nekünk meg jó volt látni, hogy így növekednek. Milyen jó zsiványkodások lesznek még ebből. :)

Végre Andi hazajön. Úgy engedte a munkája, hogy sok időre hazajöhessen. 23-án jöttek Emillel, és végül lefáradás miatt 31-én mentek vissza. Szerintem a gyerkőcöknek hihetetlen nagy élmény volt, nekünk szülőknek kicsit fárasztóbb, ámde hasznos is. Mindenesetre az biztos, hogy nem hagyhatjuk, hogy évente egyszer találkozzunk sok időre, mert így túl sokáig nem látjuk egymást. Emil már az állomáson nagyon örült nekem, ahogyan én is nekik.
 

Itthon egy éjszakát voltunk csak, ekkor Andi meg Mamma feállították és feldíszítették a karácsonyfát tökegyedül. Reggel így ébredtek a gyerkőcök is. Emil jóval korábban kel (mert korábban is alszik el), ez Csengéree is jó hatással volt, gyermekhangra Csenge is jóval hamarabb ébred. A padlás vizsgálata után Kecskemétre mentünk, ahonnan csak 28-án jöttünk visza.
 

24-én este Krisztóék nélkül karácsonyoztunk, volt soksok ajándék, nagyon sok meglepetéssel. Nagyika tőkeinjekciója megtette a hatását. Este még kis hó is esett, viszont az esti elalvás kapcsán a gyerkök nagyon zsiványok voltak. Nagyon jókat ugráltak, kiabáltak, játszottak is. Kevesebbet veszekednek is, Andi rendre utasítja ilyenkor Emilt, de Csenge enélkül is keményen ragaszkodik dolgokhoz. Viszont amikor nem tárgy birtoklásáról van szó, hihetetlenül aranyosak. Emil ízlelgeti a szavakat, Csenge pedig tanítgatja (Emil, azt ne fogd meg, mert szúr stb.). Ebben a 2 napban rengeteget zabáltunk (iszonyat mennyiségű sütemény volt), voltunk kicsit jáccótéren is, meg a belvárosban is. De igazándiból az egész város halott volt, semmi sem volt.
 

26-án Andiék lementek Szegedre a régi haverokhoz. Mi meg Kécskére mentünk a szokásos családi ebédre, de ott teljesen más volt, mint szokott. A fiatalok már nem fiatalok, Atának meg Gyurónak nagyon jól megy, de ennyi. Mamma még mindig nagyon érzékeny arra, ha Főnökék tisztességesen berúgnak.
27-én Kecsón próbáltunk haverokat látogatni, de csak a banda fele volt meg.
28-án Szegedre mentünk, ott ugyanez volt a helyzet. Rasiéknál volt kis összejövetel, de eközben zajlott Erzsiékkel is a találka, így eléggé felesre, villámlátogatásra sikeredett. Csenge Ferkóval most nagyon elvolt, Andris is vicces volt, Mesi meg megijedt tőlem. Aztán még találkoztunk Jocóékal is, Nellikkel is, szóval nagyon jó volt látni Szegedet, főleg a régi szegedieket is.
  

13-án volt a karácsonyi partink a cégnél, ami - azóta már tudom - fordulópont mind a céges énem (énünk), mind általános emböri szempontból is. Az alaphangulat ugye nem volt túl jó, igen sok embert kirúgtak, no meg az utóbbi évben-hónapokban kezdett eluralkodni a klasszikus magyar droid-stílus, főleg a vezetővagyok-tekussolj szindróma.
Mindenesetre nagyon sok sztori kerengett a fejemben, és már zúgott a fejem. Mammával is folyamatosan fa*akodnak. Így aztán amikor a bulin már többen jöttek előre (díjazás előtt!) gratulálni, kezdett összeállni a fejemben a szöveg.
Mamma tízévesként kapott virágot. Igazán meg sem lepődtem, amikor végakkordként a fődíjat hárman kapták, és én is benne voltam. Végülis másodikként mondhattam el a beszédet, ami dadogósra sikeredett. Viszont célba jutott, a legnagyobb tapsot én hoztam el (már beszéd közben beletapsoltak), persze könnyű ilyen időben olyat szólni, ami tetszik. Mármint arról, hogy ha az emberekkel emberként bánunk/beszélünk, akkor sokkal többet tudnánk kihozni az egészből.
A következő 3 hétben minden este elszavalom a beszédemet, és vívódom, hogy jól tettem-e, amit tettem. Sokan biztos úgy értették, hogy ne keménykedjünk, de nem erről beszéltem. Viszont az a 30-40 ember, aki odajött, hogy megköszönje, hogy elmondtam, ami a szívét nyomja, az visszaigazolt. Meglássuk, mi lesz ebből.

Aztán meg Lacival dumáltunk egy nagyot munkáról, jövőről, életpályáról, saját helyzetünkről. Ez is mérföldkőre sikeredett, sajnos is meg nem is. :) Az egész buli olyan volt, mint egy álom, hiszen buli nem volt, egész végig beszélgetés volt, gyakorlatilag ültem, és jöttek az emberek, leültek, beszéltünk, aztán jött más is. Nagyon érdekes volt. A díjnak nem tudtam örülni, de piszkosul jólesett. Valahogy úgy éreztem, hogy a hangulat az már nagyon más, mint régen.

ja, és a tetőmelós képeken az élesebb szeműek észrevehetik, hogy (október végén?) a Főnökkel jelentős kertrendezést hajtottunk végre. Kivettük az almafát, az aranyágat, az orgonát (mind halódott), a hamisciprusokat (3) áttettük a másik kettő mellé, és a zöld, igazi tuják közé vettünk sövénytuját. No meg ültettünk két kisfenyőt. Így megvalósult az álmom: örökzöld a kertünk. Mert ugye nálunk a fű is egész évben az, hát még a többi. :)

Na, december 1-re csak befejeződött a tetőmeló. Célunk ugye az volt, hogy:
- a padláson a 10 centis sittréteg helyett a pallókon inkább valami tisztességes hőszigetelés legyen.
- a tető vízügyileg is legyen tuti, tehát legyen új lécezt, és legyen fólia,
- ezáltal a padlás egy aránylag tiszta, biztonságos tárolótér legyen.
 

Na, ez megvalósult. Ráment a gatyánk is, mert a hitelből nem maradt már elég. De nagyon boldogok vagyunk. Persze nem teljesen, mert így sem beépíthető, ahhoz kb. 5ször ennyi lóvé kellene, így igazán nem alternatíva.
 

Tehát az előzetesen egyeztetett november 10 helyett 17-én kezdődött a buli. Itt az egész héten tolták Feriék, meg a következő hétfőn meg kedd délelőtt is. végül egy rövid kétemberes nap dec 1-én lezárta a melót.
Először ugye cserép le, tetőléc le, új tetőléc és fólia fel, világítóablakok fel, majd cserép vissza, bádog fel. Szélkakas fel. Ezt két szakaszban, az L alakú tető két egyenes részén. Közben a felületről a porsitt le, helyette szépen Nobasil PTN kőzetgyapot le.
Sajnos csütörtökön az eső megszivatott minket, beázott a veranda kicsit, hétvégén meg a hó volt mókás, ugye a kisebbik részen a fólián volt nem kis mennyiségű hó. Ettől függetlenül szépen haladt a meló, 8-ra érkezés, 4-kor el, Főnök egész héten itt volt, segített, gyűjtögetett, rendezte a dolgokat. Én is sokat tébláboltam otthon.
 

sok anyagot kellett venni, a tetőlécet 30%-kal számoltam el. Legközelebb jobb lesz. Egy 6-os konténer is megtelt cuccokkal úgy, hogy tetőlécet a szomszéd felhasználta tüzelőnek. Minden nap nagyon jó volt felmenni a padlásra, látni, hogyan tűnik el az a hihetetlen porpiszok. Egy kívülállónak így sem szép, de nekünk, akik tüdőből ismertük a padlást, nagyon komoly a változás. Most már csak faforgácslap kell, meg vaspolc, és a Főnökkel csodát varázsolunk fent. Egy olyan padlást, ahova bármikor felmegyünk Csengével, körülnézünk, kinézünk a fenti ablakon, vagy szimplán csak pakolgatunk, le- vagy felviszünk valamit a raktárból/ba.
 

Most még persze falapok nincsenek a kőzetgyapoton, de amint lesz pénz, veszünk. Aztán polc, takarítás, esetleg festés. Végül pincéből felpakolás. Aztán közben a Főnök meg is csinálja a pincét is műhelynek.