csütörtökön hivatalosak voltunk nőgyógyihoz Kecsón, de korán, hogy haza tuggyunk jönni utána. így a 16:45-ös időpontra mentünk a szokásos 8 helyett. Csengét Mamma hozta el a Leiningen oviból ebéd után, otthon aludt. Átmentek a bölcsibe is beszélgetni Marika nénivel, Csenge végre beszélt is. :) Mire felébredt, hazaértem, hogy induljunk.
Kelés után Csenge karján fura kiütések jelentek meg, de csask ott, és azt gondoltuk, biztos valami lokális bőrpír. Nekiindultunk. Út közben már az autópályán láttuk, hogy amolyan friss szúnyogcsípés-szerű hólyagok kezdtek megjelenni a combján is, szinte percről percre. Ezt tetézte, hogy a szájánál is, meg máshol is vadul terjedőnek tűnt.
Beparáztunk, hogy mi lesz, ha fertőz, nincs ovi, nincs semmi, Mamma pockos, jaj. Mindenesetre nőgyógyihoz elmentünk, remélve, hogy nincs baj. Láz, levertség nem volt, fájdalom sem. Szerencsére a kispöcsössel minden redben, nincs nyúlszája, Mamma, a lepény és a méretek tökéletesek. Így nekiindultunk Mamma régi gyerekorvosához. ott a doki megvizsgálta, és nagy megkönnyebülés volt, hogy a doki aszonta, h ez bizony ételallergia, nem fertőző, nincs semmi baj.
Megvettük a gyógyszereket, aztán rendbetettük Fricit, és Mamma felvetette, hogy menjünk már el ünnepelni az első házasságunk 4 éves évfordulóját. Végülis a Sasfészekben kötöttünk ki, ahol dolgozik a lagzink egyik pincére is. Csenge jót csúszdázott, és mindannyian jót ettünk a naplementében. Kicsit értékeltük is az elmúlt X évet, és megállapítottuk, h szerencsések vagyunk. Ez nekem kicsit erőt is adott, habár eddig sem azért lettem kissé radikális, mert nekünk szar lenne. Nem egyszerű, de még mindig jobb.
Hazafelé már szinte elmúltak a kiütések nyomtalanul. Nem is értjük, mit ehetett: zöldbabfőzi, fasírt, tojásleves és fagyi nem valami speckó kaják. Mindegy, megnyugtató, a gyógyszerekből semmit nem lőttünk el. Hazafelé 2 baleset is volt, egy durrdefekt (nem volt torlódás), meg egy komoly cucc, mentővel, durván zúzott autóval. ő valahogy a korláton akart erőből átmenni, de az megfogta. Itt legalább félórát tötymörögtünk 5-tel.
Viszont a tötyörgés közben Csengével nagyot buliztunk a madzsar zenékre, főleg a Quimby-re. Csenge már kéri a számokat. 9-re hazaértünk, és az esti mesét is alig tudtam elolvasni.
