Bogi anyukája jött oda hozzám reggel az oviban, hogy ugyan szóljak már a Csengére, mert a lánya (kb egy fejjel magasabb, mint Csenge) fél az oviba jönni, annyira, hogy sírni is szokott. Merthogy Csenge a múltkor a falra passzírozta a lányt (Angélával), és hallotta, hogy Csenge a Vivit is kilökte a vonatból úgy, hogy vérzett az orra, és azért próbáljam már meg nevelni a gyerekemet, ez nem állapot.
Végülis Csengével megbeszéltem a dolgot ismét, most kicsit keményebben. Az óvónénit megkérdeztük, ő aszonta, hogy nem szokott gáz lenni, nem terror van az oviban, hanem néha pogóznak. A Vivis sztorit Vivitől is megkérdeztük, de ez vélhetően egy velünk szembeni legenda. A falhoz dolog meg nekem úgy tűnik Csenge foszlányiból, hogy Angéla nekiment Boginak, Csenge meg viccesnek gondolta, és tolta ő is. Persze hangsúlyoztam neki, hogy ettől nem csak Angéla a hibás. :)
Biztos azért vagyunk köcsögök, mert sokat segítünk, és szeretnek az óvónők. És tudjuk, hogy vannak anyukák, akik csak pampogni, fröcsögni járnak az oviba, és ha már jönnek, a gyereküket is hozzák. Semmit nem tesznek hozzá, és mindent és mindenkit fikáznak, ami az ovival kapcsolatos. Tulajdonképpen holnap már át akarják íratni a gyereket máshova, de soha nem teszik meg. Félek, hogy egyszer el fog durranni az agyam.
Másrészt meg mostanában valóban kicsit mostoha sorsa van Csengének, hiszen kibaszott a nyomás rajtunk (Főnök, szomszédok), és bizony jóval gördülékenyebb viselkedést várnánk el a kiscsajtól. De ő meg nem enged (nem biztos, h ez baj), viszont így szinte folyamatos a perpatvar, a hisztike, a büdös, a béna. Régóta van egy kis állóháború, amiből most már csak ki tudunk evickélni.
