Csengével ismét fogorvoshoz mentünk. Már előre megovlt, h lesz meglepi. Na de azt nem gondoltuk, h ettől kifejezetten akarni fogja a fogorvosi kezelést. Amikor kintről hallottuk, h Mammának fogkőeltávolítása van, akkor konkrétan be akart menni, h "Én is akarom". He?
Miután megnéztük a vicces kutyust a szomszédban, bementünk. Csenge ölemben, és olyan készséges, mint egy lelkes felnőtt beteg. Nyitja a száját kérés nélkül, arra néz, pontosan azt csinálja, amit mondunk neki (ilyen talán nincs is soha). Egyedül a full nejlon előkét utálta, de azt folyamatosan le akarta venni. Kb. 7-8 percig tartott a fogának a kifúrása és betömése, majd polírozása. Kérdeztük a dokit, h még egyet esetleg, de aszonta, a lentivel többet kell szöszmötölni, azt nehezebb elérni, mert nem tudja ugye a gyermek lehúzni az ínyét, vicsorítani könnyebb.
Igazán értetlenül állunk az eset előtt. Nagyika előre lerendezte a meglepit, ami egy hiányos kirakó volt, de legalább volt mellé egy könyv is (Anna, Petike sorozatból, amit nagyon szeret Csenge, én nem értem, miért). De a következő estéinken jóval rövidebb lett a mese, hiszen abban egy rész az nem egy Csiribí-fejezet.
A hazaúton Csenge nem aludt. Ez ugye este volt kellemetlen, de hamar lefeküdtünk. Egyébként is Mamma odavolt házibulizni kollegákkal, ilyenkor hamar ágyikó van. No meg annyira sütött a nap (későn, 3kor indultunk), hogy majdnem légkondiztam. Megjött a nyár. Szuper lesz a hétvége, hiszen nyári idő lesz, semmi dolgunk (...).
