Most négyesben mentünk Andihoz látogatóba: Csenge, Mamus, anyósom, meg én. Nagyon izgi volt, először is Csengének útlevél kellett, másrészt vettünk kisebb, esernyőre csukható babakocsit, hogy elférjünk a kocsiban.
És féltünk, hogy mi lesz az evéssel, de végül Csenge nem főzeléket, hanem tápszert ivott útközben, kint sem volt már gáz. Kint Andiék átköltöztek Sem szüleinek lakásába (ők hazautaztak 2 hétre), mi meg laktunk Andiéknál, a Salzach mellett. Emil nagyon vicces gyermek, már első éjjel, amikor én külön Sem-éknél aludtam, zsiványkodott (Andi bánatára), így hüjéskedtem vele kicsit. Akkora Emil, mint Csenge (még nehezebb is), pedig feleannyi idős sincs. Sokat rötyögött nekem, jót hüjéskedtünk. Áldott jó gyerek, Csengével ellentétben: eszik, nyugis, alig mukkan meg, nem is sír. Csenge meg kontrája. Egymással is zsiványkodtak keveset (pl. Csenge Emil szájába rakta ujját), de döntően Emil volt az érdeklődőbb, persze még nem tudott Csenge után menni. Hát majd.

Másnap a várba mentünk, és egész nap csodálatosan jó volt, nagyon izgalmas, érdekes, és gyerekkel teli. Jókat röhögtünk, nagyon szép volt a kilátás, meg a város is, nagyon teccett az a 30 személyes asztal, ami mellett sokat röhögtünk.
Harmadnap az adótornyot néztük meg, de az nem volt annyira jó, mert tűzött a nap. Aztán bementünk a városba, ott meg este elkapott minket a vihar, de nagyon. Taxival rohantunk haza. Vicces volt.
Kedden pedig már indultunk is vissza, habár végül csak 4kor sikerült megindulni, ahogyan kifelé is.

Nagyon jó volt, legközelebb is tuti megyünk. Így ingyen szállással nagyon kircsi túra. Nem felejtjük el: Emil rötyögését nagybátyja hüjülésére, kamerát tartó rendőr szobrát, a salzburgi dugókat a felújítás miatt, a Chrysler Grand Voyager mentőt (ott ilyen), a hirtelen vihart, a gyönyörű várat, és hogy megfogadtam, minden alkalommal felmegyek a várba, amikor ott leszek. No meg Andiék vicces klasszikus babakocsiját, amit 10 Euróért vett, Chicco, régi, mert a orábbi kocsit ellopták a ház elöl. :)

| | | | |