keddden csak nekiiramodtunk kipróbálni az újabbik gyerekülést is. Zalán Mamma mögé felült, Mamma meg újra cangázni tanult. Először az ovit néztük meg, ahol a sok csirke ordítva rohant a kerítéshez, és csak mondták. Utána kimentünk a Népszigetre, ahol nyomokban még az úton volt a Duna.
Onnan beirányoztuk Csenge ex-bölcsijét, útközben doki el is aludt. Ettől meg is nyugodtunk, már hogy jól érzi magát az ülésben, az viszont aggasztó volt, ahogy lógott a feje. :) A bölcsihez útban megnéztük Tejfölt, a kiscicát (Csenge nevezte el így), kerestük, és végül egy fán találtuk meg, ahonnan le akart jönni, de nem tudott, ezért keservesen nyávogott. A sisakommal sikerült lementeni. A bölcsinél Marika nénivel és Ági nénivel beszélgettünk kicsit, Csenge meg se mukkant, jelezték, hogy ha bölcsit akarunk jövő szeptemberben, akkor még most jelentkezzünk, gyorsan. Szuper.
Jó volt az első bicajozás, talán kicsit hosszúra sikeredett. De majd.
