végül mindannyian beoltattuk magunkat. én kedden (10), Mamma és Csenge pedig pénteken. Mégpedig a h1n1 ellenivel. Csenge nagyon derék volt, hármunk közül talán ő viselte a legjobban. Én előtte, Mamma utána nyígtunk, Csenge meg utána kicsit nyüszögött. A dokinő ráadásul adott pénteken egy plusz időpontot, amikor csak szúrt futószalagon, oda jelentkeztünk be, Mammát is beoltotta. Habár mondta, h megőrül, ilyen hisztérija még sosem volt.
Utánakérdezgettünk, sokan beoltják magukat, nagyrészt csak a megrögzöttek meg az önbizalomtól vagy egészségtől duzzadók nem. De mi nem ilyenek vagyunk, főleg én nem, hiszen minden félévben lezúzódom. Egyszer persze már mexívtam, de most talán nem.
Zalán végül ma kapott szurit, a kéthónapos oltását, amit már 1-1,5 hete tolunk a picike takony miatt (lásd szörcsögés). De a dokinő aszonta, hogy ez meglesz a tavasz eljöveteléig. Mindenesetre picit sírt, de hát ez belefér. Majd meglássuk este, hogy mennyire fáj a lába. Viszont összefutottunk Vivivel a dokinál, úgyhogy Csenge ovistársát is beoltották ottan. De alapvetően az oviban nem oltanak be mindenkit, nem szerveznek. Semmi.
