Emilék megjöttek pénteken. Csenge már többször megerősítette előtte, hogy most már bizony nem lesz irigy, és a kiskacsákkal is játszhat majd Emil. Mondjuk meg szokta tartani az ígéretét, és így is lett.
Emil sokat nőtt, de igazán nem változott, mióta legutóbb nyáron találkoztunk. Rettenetesen jót játszottak itthon, ment a kipakolás, bepakolás, bújócska, ugrándozás, sikítozás. Néha muszáj is volt elhagynom a házat, annyira súlyosan tolták. A kajálásoknál persze összevissza mászkáltak, utánozás, ha az egyik felállt, ment a másik is stb. Volt játszótér is meg tekkó meg minden. De jó volt, jót eljátszottak.
Leszámítva, hogy Emil lehányta félig emésztett csokival a bársonykanapét, tökéletes parti volt. Még ezt a balesetet is felnőtt módon kezeltük aránylag. Persze vasárnap reggel, amikor Emil meg a konyhában hányta ki sugárba a kakaót, akkor inkább elugrottunk a Bethesdába, de a doki nem talált semmi érdemlegeset. Viszont megtudtuk, hogy EU-s cuccokkal is lehett dokihoz menni. Meg azt is, hogy a Bethesda utcában megszűnt az ügyelet.
