Nagyon elnéztünk valamit. Mindketten arra számítottunk, hogy egyrészt tuti vágás lesz, mivel Csenge is az volt, másrészt hogy - szintén Csengéhez hasonlóan - hamarabb lesz pottyantás, legalább a kiírás (29) előtt két héttel.

Na de aztán az gyermek ráállt a szülésre nagyon, befeküdt pontosan a helyére. És a doki váratlanul elment szabira 17-én. És azóta rádöbbentünk, hogy bizony az gyermek marad a pocakban még. Minden nap azt gondoljuk, hogy most már biztos benttartják Mammát, de mégsem. Vasárnap sem, tegnap sem, és valszeg holnap sem.

De baj nincs, csak így kicsit korai lett a kecsóra költözés, és sok itten a holtidő, amíg csak várunk. de talán ez így van rendjén. Így még alázatosabban fel tudunk készülni. én már lassan három hete lakom egyedül a házban, lábamnál az gyermek rácsoságyával. Nagyon jól haladtunk a melóval is. Meg rendbetettem a házat is. De már igazság szerint unom az itthonegyedüllétet. Ennyi filmet az elmúlt 3-4 évben összesen nem néztem. No meg a köv 3-4 évben sem fogok. Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi.