Andiék végre megjöttek. 21-én kimentem a Nyugatiba, hogy köszönjünk, ekkor indultak tovább Andiék Szegedre. Onnan szombaton jöttek Kecsóra, ahol egy kis családi ebéd után indultunk Pestre. Pesten aztán játszótereken zsiványkodtunk, elmentünk a kecskékhez is, meg Darinkáékat is meglátogattuk.
Na de itthon aztán Csenge igazán gusztustalanul viselkedett. Amikor esti fürcsinél (együtt) Emil megbolygatta a kacsákat (ráadásul ugye aludtak), Csenge behisztült, rettenet ordításba kezdett, és innentől Emil megpecsételte a saját helyzetét Csengénél: Csenge folyamatosan figyelte Emilt, hogy mihez nyúl, mindent rosszul csinált persze, no meg kérdezgette, hogy mikor mennek haza, és hogy visszajönnek-e. Egyszóval nagyon borzasztóan viselkedett.
 |
 |
 |
 |
| Származási hely: Emilékkel | |||
Persze ha nem a saját birodalmában voltak, akkor Csenge is jól elvolt, de érezhető volt végig a kacsa-ügy. Azóta is jót röhögünk ezen, persze akkor nem volt túl vicces. Csenge egyébként azóta is borzalmasan viselkedik, mongyuk ez lehet az ovi hiánya is, no meg vélhetően a kistesó érkezésének kitombolása, feldolgozása.
Szerencsére Andiék is jól vannak, talán rendeződni látszik végre az anyagi oldal, Emil is megnyúlt nagyon, magasabb, mint Csenge, és tényleg látszik rajta a bölcsi is, meg az, hogy nagyobb. Reméljük, legközelebb már Csenge nem lesz ilyen hisztisirigy.
