a hétvége jórészt Borókáról szólt. Mivelhogy megszületett csütörtökön a kiccsaj, és szombat estére Rodi odarendelte a csapatot. Már eleve menni akartunk Kecsóra (Mamma igencsak lusta), de ez biztosította. Úgyhogy irány.
Péntek este Csenge sziporkázott ismét az asztalnál. Ő volt a szigorú óvónéni. Szedett nekem is:
- Csenge, szedhecc nekem többet nyugodtan (kiskanálnyi rizst kaptam)...
- (mutatóujjal rendre utasítva) Majd ha megetted, akkor majd szedek még neked!
később:
- (rendre utasítva) Ha nem eszel, tedd hátra a kezed...
- (kezemet hátrateszem, vigyorgok, mint a vadalma)
- (szigorúan, kíméletlenül) ... és ne mosolyogj!!!
- (röhögőgörcs)
éjjel (ágyban fekve ketten)
- (ajtócsapódás valamelyik másik emeleten, lakásban)
- (rémülten, suttogva) Mi volt ez?
- Biztos a Zsófi apukája véletlenül becsapta az ajtót. [ők laknak a negyediken]
- (igazi kislányhangon, hangsúly nélkül) Erre szoktuk azt mondani, hogy a faszkurvaeget?
- (döbbenettől a jobb szemem és a szám bal széle összeért, szerencsére sötét volt) MiDaHe? (hidegvér) Neeeem, erre azt szoktuk mondani, hogy a kutyafáját.
Egyszóval minden nap újabb meglepetés ér, hogy mi mindent tud a kislányunk. Egyszerűen döbbenetes, mennyire vicces (vagy nem vicces) tud lenni. A héten szinte minden kutyához oda mert menni megsimogatni. Kár, hogy nem tudok mindig érte menni az oviba, mert reggel - az apjára ütött - zéró.
 |
 |
| Származási hely: 200903 - Március meg április | |
