az első fordász után evidens volt az első fogorvos is. voltunk már, de akkor nem volt igazi preparálás, most nagyon úgy nézett ki, hogy be kell tömni fogat, amihez ugye fúrni kell. De lelkesen vágtunk neki, Balázs doki szimpatikus volt Csengének már a múltkori sima viziten is, más dokinak nem mutatta meg a fogait ilyen simán.
Persze apa ölébe, negyedóra könyörgés, de amikor a fúró először odatolja a vizet, akkor fej elkap. Még egyszer (ilyesmi van a képen is: "na akkor én megyek, inkább most ne"). Na akkor Mamma ölébe ül, persze óvatosan. Ott aztán kimongyuk a meglepetés szót, amitől Csenge haptákba vágta magát, és katonásan kiállta a víz nélküli fúrást, a fogmanók kiírtását, aztán meg a hosszadalmasabb tömést is. Ügyes volt.
No azért megizzadtunk mind a négyen felnőttek. Már télleg nem tudtuk, mi lehet még vicces vagy érdekes a rendelőben. Mézesmázasan toltuk a dumát, kerteltünk, de a motiváció mégiscsak a cica és Fifi között van félúton. Észérv nincs. Nem számít, hogy később jobban fájna, vagy ronda lenne (ugye, a gyermek nem is ismeri, ítéli meg igazán a sötét jövőt, a borzasztó következményeket). És ez így van jól. Ilyen kis zsebcicák befigyeltek, és valami azt súgja, hogy fogdoki az már ilyen lesz. De kőccségbe ez belefér.
Így talán jobban fog hozzáállni, mint én, aki gyakorlatilag képes voltam 10 évig nem elmenni. Inkább darabokban szedtem ki a fogam a számból, csak a fogorvost ne. Azért ha valaki tud jó gyerekfogorvost, hoci. De az elsődleges szempont Csenge - a múltkori kerítéses baleset után elmentünk egyhez, akinek két lánya van, de Csenge utálta. Nem volt ronda nagyon, meg hüje sem, de a nők ilyenek. Ki se nyitotta a száját. Felfeszíteni se tudtam. Mert neki nem volt szimpatikus. :)
