nagyon jól telnek hétköznapjaink. Csengének rendeződött az ovi is, két hete minden nap kés-a-vajban bemenetel van, sokat mesél a nap történéseiből is. Reggel itt is sokan köszöntik, nagyon mókásak ezek a reggeli reakciók minden gyermektől. Van itt homlokösszeérintés, pfrfprfpr-zva őrültködés, kukucs stb.
Reggel már odamenet megmondja Csenge, hogy fog-e nyüszögni kicsit, egyre többször mondja, hogy nem fog nyüszögni sem. Tehát valszeg kint van a nehéz időből.
Esténként is egyre viccesebb minden, új szavak, nóták, mondókák jönnek. Lefekvéskor szokott lenni nagy móka, amikor összeválogatásra kerülnek az alvótársak, meg jön a bújócska, a pusziháború. Előtte rengeteget szaladgálunk a házban, iszonyatos kergetőzés, repülőzés van, akár 200 métert is szoktunk szaladni egy este.
Ami nem vicces, hogy Csenge már rendszeresen felébred valamikor hajnalban (4-5 körül), de legalább már eltűnt az ordítás, a hiszti. Nem tudjuk, mi történik, Csenge dübögésre, zajokra hivatkozik, de ha helyet cseréltünk, én simán tudtam ott aludni, pedig én éber vagyok.
A másik a büdös. Minden, ami nem kell, nem teccik, az büdös. Eddig büdösszaros volt, de utóbbi darabot erőszakkal eltüntettük. De a büdöst nem lesz egyszerű, mert minden és mindenki lehet büdös. Mongyuk nem gáz, valszeg minden gyerek talál egy ilyen kifejezést, ami eléggé frappánsan alkalmazható.
