Reggel 9:15-re megjött a kocsi, egy picike Fiat Punto, aránylag új, értelmezhetetlen motorral és lóerővel. Átvettük az egyetlen kajacsomagot, amit ugye este 6ig kell kérni...
Lindosz és homokpad.
Nekiindultunk a nyugati oldalon a szigetnek, célbavettük Lindoszt, a többivel meg lesz-ami-lesz alapon voltunk. Így is lett, Csenge pont elaludt, így kihagytuk az Agatha beach-et meg az Anthony Quinn Bay-t is. El is határoztuk, hogy Lindosz után lehet, h le kéne tudni a sziget déli oldalát, és később akkor nem kell messzire autózni.
Lindosz előtt megálltunk egy parkolóban, ahonnan zseniálisan nézett ki a kis falu meg az Akropolisz is. Amikor közelebb mentünk, már látszott az, hogy nem lesz egyszerű parkolni, de végül találtunk egy nem túl messzi helyet. A csacsigolási lehetőséget sem kellett sokáig kutatni, a kis körforgalom után pár méterrel volt a csacsibeszálló, csacsik jöttek, turisták felszálltak, oszt indulás, mindez 2 percenként. A lindoszi kis utcákon hihetetlen a csacsiforgalom, folyamatosan ráordítanak az emberre, mert jön a szerelvény. Először úgy volt, hogy Csenge nem ülhet fel Mammával, de aztán mégis, a másikon meg Főnök csücsült (5 euróért percsacsi, ami nem is vészes). Én próbáltam előttük rohanni, kamerázni meg fényképezni, úgyhogy rohadtul elfáradtam, mire felértünk. Fent parkolt vagy 30 csacsi egyébként.
Aztán beálltunk a sorba az Akropoliszhoz, 6 euró perfő, gyerek ingyen. Na de hihetetlen komoly kilátás volt, annak ellenére, hogy rohadt sok turista volt, no meg valami épületet csináltak ott a munkások, mindemellett le is volt zárva jó része az egésznek. Nagyikáék fel sem jöttek, merthogy sokat kell gyalogolni, de végülis nem kellett sokat. Mindenesetre fent jól megküzdötem a tériszonyommal bizonyos helyeken. Lefele jövet egy kismacska vezetett minket egy jó darabon, Csenge nagyon élvezte.
Lefele menet nagyon nehéz dolgunk volt, egyrészt korlát nem volt az ösvénynél, másrészt lejjebb a faluban kavicsjárda volt, ami hihetetlenül csúszik, többen mezítláb mentek. A kis utcák viszont nagyon hangulatosak voltak, piszok jól nézett ki az egész. Utólag sajnálom, hogy nem vásároltunk, mert olyan aranyos kis ingek voltak Csengének, amit sehol máshol nem láttam azóta.
A városnézés után elmentünk ebédelni egy kis étterembe, ahonnan nagyon szép kilátás volt Lindoszra. A kajától nem voltunk elragadtatva, az előételt viszont nagyon jól válaszottuk össze, igazán görög vót. Rengeteget zabáltunk, aztán úgy döntöttünk, hogy nézzük meg a sziget déli csücskét, és akkor legközelebb már nem kell messzire autózni. Így is lett, habár odaút végén már keezdtünk aggódni azon, hogy jó úton járunk-e, de igen. Ami érdekessége Prasonisi-nek, hogy Rodosz sziget és Prasonisi sziget között az év nagy részében egy olyan homokpad húzódik, amely 2 partján két tenger (Égei és Földközi) hullámzik. Amellett, hogy piszok jól néz ki, fílinges is volt, kicsit hajazott a francia Mont Saint Michel-re. Persze sokat rontott a képen a sok szemét, amit a tenger dobott partra.
Nagy különbséget a két tenger között nem láttunk, ezért hoszas vívódás után nekivágtunk a kis sziget tetejének, hogy megnézzük a túloldalon is azt, ahogy a két tenger összesimul, de hosszas gyaloglás után csak egy újabb völgyet-hegyet találtunk, amit már nem akartunk megmászni, mert kezdett sötétedni. Így visszarobogtunk a szállodába.
Nem pontosan emlékszünk, de mintha ezen az estén lett volna vihar, amikoris este 8kor elkezdett zuhogni az eső, és egész éjjel esett. Ilyen Rodoszon se sűrűn van ezidőtájt. Emiatt a minidisco is lent volt a disco klubban.
