Csenge első foga horrorisztikus módon vadul eelkezdett feketedni. Először nagyon megijedtünk, aztán még jobban, mivel szinte óránként romlott. Elmentünk a fogorvoshoz, aki egyébként az egyik kis fogon betömte a barázdát, hogy megvédja a szútól, a nagy fekete fogra meg aszonta, hogy az gyermek vadul beütötte vhova, a fog meghótt. És, ha szerencsénk van, a természetes cseréig a helyén marad, ha nem, begennyesedik, és ki kell venni (nyilván nem vészes mávelet). És akkor hogy fog kinézni az gyermek? Leszokik a mosolyról? Brühühü. Borzasztó érzés ez, félek, rettegek, hogy kiesik, meg hogy eleve piszok randa.
Viszont Csenge olyan ügyesen és derekasan tűrte a fogorvosi kezelést, hogy csak néztem. jó-jó, hogy fél, de azért nem nagyon láttam még egy helyben mozdulatlanul ülni ennyi ideig. persze jól megharapta a dokibácsi újját, de hát mit nyúkál ott percekig. :)
