A taknyos napok után végre eljöttek a szép napok, Csenge rohangál, rombol, magyaráz, bújócskázik. Folyamatosan jönnek a fogacskák, emiatt persze néha feszültebb. No meg a kert, hozza a cipőt vagy a sapkát, hogy menjünk ki. És megyünk, körülnézünk, hátha sikerül összefutni a kertben vagy az utcán egy kutyával, vagy hátha látunk cicát vagy másik gyermeket. No meg jó is az idő.
Mivel Mamma egyre többet dolgozik, így Nagyi is egyre gyakrabban van itt, ő a bébiszitter. Kecsóra is gyakrabban mentünk februárban, mivel kevesebb meccs volt. Sokat jövünk-megyünk, mert Csenge számára egyre viccessebb minden helyszín, legyen az teszkó vagy posta vagy jáccótér.
Meglátogattak minket Balázsék is végre, jöttek velük Rasiék meg Gémesék is, úgyhogy volt buli rendesen, jó volt látni ennyi gyerköt egy kupacon. A munkánk miatt meg egyre pörgősebb minden, rohanunk, szervezünk, dolgozunk, mint az állat, úgyhogy lassan Csengének valami bölcsifélét kell keresnünk. Habár sietünk haza, de Mamma részéről nem állapot ez a munkamánia.
