Csenge már megint beteg, ez az oltás nagyon betett. Az oltást követő masszív lázat 1 napig egésztestes kiütés kísérte, de az ahogy jött, eltűnt. Azóta meg néha puffadás van, ettől az elmúlt két hétben volt 1-2 olyan éjszakánk, amilyet hosszú hónapok óta nem éltünk át: 2-kor kelés, sehogy sem jó, és nagyon nehéz újra aludni.
Most meg valami torokfájós-taknyos vírust szedett össze valamelyikünk, így most még borzasztóbbak az éjszakák, mert Csengének már az eddig szinte alig ismert orrdugulással kell megküzdenie. No meg nekünk is. Úgyhogy már alig várjuk az oltás által okozott galiba végét.
Mivel ugye amikor nem a betegségektől szenved, Csenge rettenetesen tüneményes. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Ahogy megy, ahogy mondja a mondatokat, ahogyan pakolgat meg viszi a cuccokat át a házon, és ahogyan megért szinte minden szót. A kedvencem, amikor a verandáról nézem őt/őket, ahogy zsiványkodnak. A csúcs, amikor Csenge az ajtó ablakán néz ki, de nem lát, én viszont az ablak túloldalról közelről figyelem. ő meg csak néz kifelé, suttogva motyog felém, én meg majd megveszek, annyira móka.
Már alig várjuk, hogy elmondja, mi a baja vagy mit szeretne. Meg hogy kérdezzen. Hogy tudjon válaszolni arra, hogy miért kapcsolgatja azt, amit nem szabad.
