Csenge mostanában már igen nagy távokat gyalogol, végigmegy az egész házon, és most már csak akkor négykézlábazik, ha nem érzi magát tutira képesnek menni. Emellett imád kimenni a kertbe, és ezt jelzi is nekünk, az ajtó mellett állva, dörömbölve azon. De hisztizni is tud nagyon, vérprofi, földönfekve, vagy éppen megverve a köcsög ajtót/dobozt, ami épp fájdalmat okoz.
Egyre inkább ért mindent, amit mondunk neki, ha nem, az inkább direkt van. Már várom azért, hogy meg tudja mondani már, hogy mi baja van, mert ez még nem alakult ki. Hihetetlen, milyen dolgokat tud, ért, és ér el. És hát mégiscsak nagyon móka az, ahogy fogja az ujjam, és sétálunk. Úgyhogy mint mindig, csoda az egész. És nagyon nehéz kibírni reggel, hogy nem látom, mer van ilyen is. Ami ennél is nehezebb, amikor látom, és sír, amikor elmegyek dolgozni.
Egyébiránt minden szülő kollega mondja, hogy nagyon használjuk ki ezt az 1-2 éves közötti időt, mert ez a legjobb, és mindenki visszasírja. Majd figyelünk.
