Ez Csenge legújabb kódneve. Merthogy pusztítást végez, amerre jár. Cuccok az asztalon, összehajtott ruhák, játékok: repül minden mindenfelé, persze csak kóstolás után. Már mindenhol feláll, és kapaszkodik tovább. És jön utánunk, sokat kavirnyál. Most talán megint fogacska jön, a meglevő 4 már totálisan kibújt, de megint fáj neki, vadul rág mindent. Pelenkázni meg törölközni sem a régi, szinte le kell fogni a kis zsiványt.
Viszont ezzel párhuzamosan felismer szavakat: lámpa, gomb, kilincs, apa orra, mindet mutatja egyből, hogy hol van. És rengeteget beszél nekünk és a játékoknak is. Néha szinte értjük a hangsúlyból, hogy mi is a mondanivalója, mi is volt az a mondat. És ha táncolunk vele, akkor énekel, finoman dallamosan cincog, hihetetlenül édes.
Észrevettük, hogy sokszor megy az ajtóhoz, merthogy menne ki a kertbe, hisz tetszik neki a nyüzsgés, a fű, a szomszédok, a szélben lengő fák-tuják, a lepke, meg hát a madarak is, ezeket nagy érdeklődéssel figyeli. A séta már uncsi, ott is csak a játszótér jöhet szóba. Ahogy fürcsinél is váltottunk, már több, mint fél órát töltünk a nagy kádban, ahol bejárja az egészet a peremre kapaszkodva, minden játékot megrág, és a csapot és a zuhanyrózsát is megteszteli.
Egyszóval nő a mozgástér, fejlődik az agyacska. Minden nap vár minket egy új kis csoda.
