Salzburgból hazajövet fogadott a rosszhír, hogy aznap meghalt első (demo) gyermekünk, Vaczak. Valszeg játék közben lelte halálát. De ez már nem lényeges.
Kutyalelke volt, sosem karmolt meg, véletlenül sem, mindig vigyázott ránk, Csengére is, főleg, ha betegek voltunk. Meg a cuccainkat is imádta, főleg azok alatt lenni. Meg hason feküdni. És nagyon hálás volt, rendkívül jólnevelt. Ha a kertbe is kilógtunk, elég volt az ajtóra mutatni, és szaladt befelé.
Köszönjük Neked, Vaczak mindazt, amit adtál nekünk és a kecsóiaknak, főleg haverodnak, Fricinek, és csak remélni tudjuk, hogy - akár részben is - viszonozni tudtuk.